Tényleg ennyire frusztrált, vagy direkt csinálja?

Én a barátja vagyok, bejelentkezett, ezért találtam rá erre a kérdésre.

Az én szempontomból az a helyzet, hogy annyit érzek, hogy minél biztosabban halad a szoba, annál jobban "uralkodik" kevésbé hagy irányítani, ez fusztrál, elmondtam neki is, de nem érdekli látszólag. Akkor is neki van mindenben igaza, pedig én szerveztem le az egész folyamatot amin most keresztül megyünk, és igen. Egy düledező koszos kamrából már, bár még nem kész, de működő lakást építettünk a terveim alapján.

Nem mondom, hogy nyalja ki a seggem ezért a lány, de elvárnék némi tiszteletet, és azt, hogy hallgasson a szavaimra, fusztráló, hogy ehelyett azt tapasztalom, hogy mint egy kiskirálynő fölényeskedve veszi birtokba új birodalmát, és néha még én vagyok leszólva, amikor mondom, hogy mit hova kéne még felszerelni, megcsinálni, megkérem, hogy innen-onnan pakoljon már el.

Normális ember már itt hagyta volna. Én sajnos nem tehetem most ezt meg.

Ez megalázó. Ez fusztrál. Mintha hülyének lennék nézve, mintha semmit sem tettem volna. Pedig, lehet, hogy én nem mhetek haza mert összekaptam a szüleimmel, de ezt magam is meg tudtam volna bárhol csinálni.

Viszont ő, ha én nem lennék, maximum a nagymamájánál lakna, mert eszébe sem jutott eddig, hogy egy üres részt a házban arra is lehet használni, hogy lakjunk benne. jé.