Mégis mit képzel magáról ez a nő? Csak szerintem szédíti szegény párját, amit ő később meg fog bánni?

A helyzet a következő: Van egy nagyon jó ismerősöm. Olyan férfi, aki tökéletes. Kellően férfias, humoros, gyereket is szeretne. Nevezzük T.-nek. 3 éve megismerkedett egy "nővel". Több, mint két éve együtt ia laknak. Mikor megismerkedtek, akkor volt T 25 éves, a lány 21. T azt mondta, életében először szerelmes. A lány is. Nemrég beszelgettem veluk, es szóba jött a gyerek téma. Hát én ott nagyon kiakadtam. Elmesélték, hogy nagyon félt eleinte a lány, hogy ő nem akar gyereket, soha nem is akart, és nem is hiszi, hogy ez változna. És hogy félt, hogy emiatt szétmennek(meg is erdemelné). De T mondta, hogy megbeszélték, hogy annak ellenére, hogy ő szeretne, ne aggódjon, mert nagyon szereti, és ha úgy érzi, eljött az ideje, hogy ténylegesen el akar kezdeni agyalni azbapaságon, akkor előveszik a témát, hogy változott-e a barátnője véleménye. Ha igen, nincs baj. Ha nem, akkor békésen elválnak útjaik. De hogy a szerelmület ez ne átnyékolja be, és ezt a mostani boldogságot, amit érez évek óta, mem dobná el, főleg, hogy a párjának még változhat a véleménye. És ha nem??? Éveket pazarol el T. Le merem fogadni, hogy ezt a nő ültette a fejébe. Ilyen esetben minden épeszű ember szakít!!! A normális nőknek meg, akik gyereket akarnak, nem csak élni a nagyvilágban maguknak, nem jut ilyen felfogású férfi.