Megéri megpróbálni?

" 300 km-re lakik a barátnőjétől, és több mint egy éve együtt vannak,"

Aha. Együtt vannak. Furcsa fogalmaid vannak az együttlétről.

#3 Hallottad már azt a mondást, hogy szegény ember vízzel főz?

A távkapcsolatra millióegy tényező van hatással: személyiségetek, korotok, érettségetek (mert a kettő ugye nem azonos), anyagi lehetőségeitek, hogy van-e egyáltalán lehetőség arra, hogy belátható időn belül együtt legyetek (a perspektíva nélküli távkapcsolat nem szokott működni), hogy a szülők mennyire tesznek nektek keresztbe, hogy mennyire befolyásol benneteket a környezetetek ("Basszus, Zoli és Aranka már megint egymás szájában lógnak!", "De Jani azt mondta, hogy úgyis meg fog csalni!"), hogy mennyire jó a kommunikációs- és problémamegoldó készségetek, mennyire bíztok egymásban stb. Lehetetlen megjósolni, hogy az esetetekben mi sül ki belőle.

Azt csakis te tudod, hogy megéri-e megpróbálni. Nekem az első távkapcsolatom 70km-t és heti 1 találkozást nem élt túl. A jelenlegi párom a sárgolyó túloldalán tartózkodik, ebből kifolyólag túl sűrűn nem találkozunk, viszont még mindig működik a dolog (az más kérdés, hogy ha minden igaz, néhány hónapon belül összeköltözünk).

Megéri!

A barátomat, és engem egy tenger, és 2000 km választ el egymástól. De a kitartás, és a leleményesség meghozza gyümölcsét májustól. És eddig is megoldottuk... Erősíti a kapcsolatot! Tényleg. Az elején nehéz... De megéri. Mindenképpen!!!!!