Összejöttem egy sportolóval. Bírni fogom az új életstílust?

Nagyot fordult velem a világ az elmúlt egy-két hónapban. Eddig az átlagos huszonéves lányok életét éltem, egyetemen nyáron diplomáztam le, majd munkába álltam.

Augusztus végén belépett az életembe egy srác. A munka révén ismertem meg. Egy külföldi sportolóról van szó. Nem híres, csak a saját sportágán belül, amit viszont nem sokat követnek. Ezért olyan szempontból nem lenne gond, hogy nem vagyok "sztáralkat" akinek ezután szerepelnie kell a bulvármagazinokban, mert nem az a fajta híres sportoló, akit felismernek az utcán.

Az életstílusa viszont pont olyan, mint más sikeres sportolóké, akik nemzetközi színtéren szerepelnek. Van egy fix lakása, de az év nagy részét nem ott tölti, nem is abban az országban. Kb. kéthetente van verseny más országokban, akár 20-szor is egy évben. Rengeteg utazás (de nem nyaralás...), fáradtság, hotelek, stb.

Ezen kívül nagyon jól is keres, de (tudom, fura módon) ez is zavar kissé. Én átlagos családból jöttem, eddigi barátaim is, és nem tudok mit kezdeni azzal, hogy tudom, hogy neki nagyon sok pénze van. Nem akarom, hogy megvegyen nekem mindent, ugyanakkor persze, hogy jó lenne vele elutazni a külföldi versenyére, de nekem nincs rá pénzem...

Szóval ha elköteleződöm mellette (már együtt vagyunk), akkor nekem is ezt az életstílust kellene vállalnom mellette (távkapcsolatot egyikünk se akar). Sok utazás egyik versenyről a másikra, a mostani munkám feladása, a nekem idegen "luxus" élet (nem pazarlás, csak olyan élet, amikor a pénz nem okoz gondot).

Őszintén szólva félek ettől, de nagyon belezúgtam. Hihetetlen jókat tudunk beszélgetni az első pillanattól fogva, egy az érdeklődési körünk, fontos dolgokban ugyanúgy látjuk a világot, korban egymáshoz illünk, stb., minden stimmel.

Sőt, egyelőre az "új világomat" is izgalmasnak látom, csak attól félek, hogy bele fogok fásulni egy idő után, vagy hogy mégsem nekem való ez az átlagostól alaposan eltérő élet. Vagy hogy ő is rájön erre, és keres inkább egy olyan lányt aki jobban megérti az ő világát.

Szerintetek? Volt valaki hasonló helyzetben?