20+fiúk, ti mennyire értenétek meg a barátnőtök sulis gondjait? Nem lenne 'fárasztó'számotokra? Mennyire hátrány egy kapcsolatban ha az egyik fél dolgozik már, a másik még tanul?

17 éves lány vagyok, barátom pedig 22. Ő már dolgozik,én még 11-es vagyok,tovább szeretnék tanulni,egyetemre menni.

Sosem voltam feltűnősködő lány, nem szeretem a rövid kalandokat,eddig egy 2 éves kapcsolatom volt, a mostani barátommal pár hónapja vagyunk együtt.

Már az elején láttam,hogy odavan értem, és még most sem tudom felfogni,hogy szerethetett igy meg engem,hisz nincs bennem semmi extra.Azt mondta,hogy első pillanattól látta,hogy más vagyok mint a többiek.Nagyon tetszik bennem az,hogy rendes,kedves,csendes vagyok és hogy nem féltékenykedem a régi jó lány barátaira és bármikor elmehet a haverjaival ahova akar- ezt monda.Ez nem azt jelenti,hogy nyuszi vagyok akit ki lehet használni,viszont sok mindent tanultam az előző kapcsolatomból és a hibákat többet nem fogom elkövetni.

Mivel én még sulizok, ezért a legtöbb gondom-bajom ebből adódik.Mostanában kicsit ki vagyok készülve is miatta,de találkozunk eleget, és én jó lelki-kapcsolatot is várok egy párkapcsolattól ezért úgy gondolom a problémáimat vele kell megosztanom hisz egyfajta lelki támaszok kell legyünk egymásnak. Néha meg belegondolok,hogy nem untatom az ilyen dolgokkal?Vajon ő mit gondolhat,mikor ilyeneket mesélek neki?Nem tartja-e gyerekes dolognak,amit megun egy idő után? Egyébként ő is szokott nekem beszélni a munkájával kapcsolatban.

Ti mit gondoltok?

Ez nem megy a kapcsolat rovására? Hátrány-e hogy én még nem vagyok olyan 'felnőtt' mint ő? De amúgy meg más téren hasonlítunk, amiért csendesebb vagyok nagyon sokat szeretek kirándulni, sportolni, igaz ő társasági ember én meg elvagyok a jó barátaimmal,de elmegyek vele szórakozóhelyekre, táncolni tehát nem hátráltatom semmiben.

Ezek alapján mi a véleményetek? Nagyon megköszönném a normális válaszokat,remélem érkeznek :)