Kiakadnátok ha a barátotok titokban találkozgatna az egyik barátjával és olyankor nem írna vissza nektek vagy hazudna arról hogy mit csinál, csak mert tudja hogy te nem bírod a barátját?

szarul esne és átverve érezném magam

de miért nem bírod a barátját?

miért nem beszéled/békülsz ki vele hogy ne kelljen hazudnia?

egyik haveromnak volt egy ilyen csaja.

mikor találkoztunk a csaj 20 percenként felhívta.

aztán tartottam a havernak egy kiselőadást a papucsság jelentéséről a kontroll megtartásáról,úgyhogy pár hónap múlva megszabadult az irányításmániás hárpiától és összejött egy rendes kiscsajjal a későbbiekben.

Valószínűleg oka volt arra, hogy eltitkolta. Mert tudta, hogy akkor be fogsz sértődni. A pasik meg inkább elkerülik az ilyen helyzeteket.

Ne hisztizz ezen, fölösleges feszkó. Feltételezem heteró a srác, tehát megcsalni nem fog vele... :) Most az, hogy találkoznak pár órára az semmi, utána úgyis HOZZÁD megy haza.

Az ilyen papucs nyuszit dobd a francba. Nem azért, mert találkozik a másikkal, hanem mert sunyi és nem meri felvállalni, hogy márpedig ő találkozik a haverjával. Az ilyen minden másban alattomosan sunnyogni fog és hazudozik, azt mondja amit hallani akarsz és nem képes felnőtt módon felvállalni a döntéseit.

Én egy ilyentől váltam el, fölösleges az idődet erre a pasasra fecsérelni.

Nem értem, hogy miért nem választjátok a legegyszerűbb dolgot. Találkoztok hármasban. Megbeszélitek, hogy ki kire miért haragszik. Kibékültök. És utána hármasban is csinálhattok programot ill. a párod is nyugodtan találkozhat a barátjával. Mert ha kibékül két férfi akkor azok barátok. És csak tudd:

Márai Sándor: A barátságról

Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.

Montaigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: "Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én."

Ez felette fontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: "Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát." Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már az igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.

(Forrás: Márai Sándor: Füveskönyv)