Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítottam a barátommal, meg volt az okom rá, ti mit gondoltok erről?
2 és fél évig voltunk együtt, szeretem nagyon, de úgy éreztem, hogy ő nem tesz ezért a kapcsolatért, belekényelmesedett, én meg bármit megtettem volna érte. És ez fájt mindig, hogy én erőlködöm, hogy legyenek közös programjaink, hogy együtt legyünk, de neki minden mindegy volt.Egy hónapja ki is borultam, mondtam neki, hogy ez nem lesz jó, azt mondta változtat, mert szeret és velem akar maradni.De múlt héten megint kiütközött a probléma,ő az egészet nem vette komolyan, neki csak hiszti volt,amit csinálok és én szakítottam.Neki mindig hiszti volt az, ha én próbáltam vele megbeszélni a problémáimat.Bevallom, elég csúnyán szakítottam.Kicsit iszogattunk és én sms-ben szakítottam vele,aztán felhívtam, kérdeztem akkor tényleg ennyi volt, nem nagyon érdekelte, mondta, hogy oké.Pár napja bocsánatot kértem tőle, mert nem így kellett volna ezt, elég csúnya dolog volt tőlem, mondtam, hogy nem így kéne lezárnunk.De ő nem hajlandó beszélni velem.Ésszel tudom, hogy le kéne zárni ezt a kapcsolatot, de nagyon szeretem, egyszerűen nem tudom elengedni.Talán beteges ez egy kicsit, még soha nem voltam ilyen.Keresem folyamatosan, de ő nem áll szóba velem, annyit írt, hogy ezt érdemlem.
Ti mit gondoltok erről az egészről, mit kéne tennem? Nem pontozgatok le, ha nem értetek velem egyet, csak kérlek ne bántsatok, így is elég rosszul érzem magam.
válasza:Szia!
nagyon hasonló helyzetben voltam, mint te!!
Nekem 2 évvel volt fiatalabb a párom. Másfél évig voltunk együtt, ebből az első 6-7 hónap volt jó (vagy itt még sok türelmem volt?) Aztán a párom elkényelmesedett-ahogy te is írtad. Egyre kevesebb figyelmesség, kevesebb érdeklődés...Ennek ellenére azért szeretetet kaptam tőle. Én pedig egyenesen betegesen szerettem, ezért eltűrtem minden hülyeségét. A NAGY hülyeségeket is. Aztán jött egy pont, hogy úgy éreztem, eddig bírtam. Elé álltam azzal, hogy szakítani akarok. De egy kedves nézéssel el is érte, hogy elfelejtsem az egészet. Minden ugyanúgy folytatódott. Nem sokkal később újra úgy éreztem eddig bírtam, majd újra és újra. De olyan betegesen szerettem és ragaszkodtam, hogy nem tudtam elhagyni. Aztán egyszercsak a szokásosnál több erőt éreztem magamban. Szakítottam!
Ami ezután következett, az maga a pokol. Olyan szenvedésen mentem át, hogy elmondani nem tudom. Minden büszkeségemet félredobva visszakönyörögtem magam 3 nap után...Visszafogadott nagy kegyesen, de minden pillanatban éreztette velem, hogy ő most lekötelez engem ezzel. Még 3 hónapig folytattuk, de szinte csak abból állt, hogy veszekedtünk és bántottuk a másikat. 3 hónap után azt kívántam, inkább lett volna akkor ténylegesen vége. A 3 gyötrelmes hónap után totálisan megtörve újra szakítottam, ekkor már véglegesen.
De én hülye még ekkor is bemeséltem magamnak, hogy hatalmas szükségem van rá. Nem könyörögtem újra vissza magam, de igyekeztem mindig pont arra járni, amerre ő. Hiába mentem felé mosolyogva, ő egy "heló"-val mindig megoldott a helyzetet és ment is tovább. Hosszú idő volt tudomásul venni, hogy ennek így kellett lennie és újabb harc volt túllendülni a pokoli szerelmi bánaton...De mostanra mondhatom, hogy-úgy ahogy-sikerült. Nem mondom, hogy erős vagyok, még azt sem tudom mondani, hogy képes lennék mással lenni. De el tudtam fogadni, hogy vége. Végleg.
Te is fogadd el, hogy jó döntést hoztál.
Szuper csaj vagy, tökéletes pasit érdemelsz! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!