Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítottam a barátommal, meg volt az okom rá, ti mit gondoltok erről?
2 és fél évig voltunk együtt, szeretem nagyon, de úgy éreztem, hogy ő nem tesz ezért a kapcsolatért, belekényelmesedett, én meg bármit megtettem volna érte. És ez fájt mindig, hogy én erőlködöm, hogy legyenek közös programjaink, hogy együtt legyünk, de neki minden mindegy volt.Egy hónapja ki is borultam, mondtam neki, hogy ez nem lesz jó, azt mondta változtat, mert szeret és velem akar maradni.De múlt héten megint kiütközött a probléma,ő az egészet nem vette komolyan, neki csak hiszti volt,amit csinálok és én szakítottam.Neki mindig hiszti volt az, ha én próbáltam vele megbeszélni a problémáimat.Bevallom, elég csúnyán szakítottam.Kicsit iszogattunk és én sms-ben szakítottam vele,aztán felhívtam, kérdeztem akkor tényleg ennyi volt, nem nagyon érdekelte, mondta, hogy oké.Pár napja bocsánatot kértem tőle, mert nem így kellett volna ezt, elég csúnya dolog volt tőlem, mondtam, hogy nem így kéne lezárnunk.De ő nem hajlandó beszélni velem.Ésszel tudom, hogy le kéne zárni ezt a kapcsolatot, de nagyon szeretem, egyszerűen nem tudom elengedni.Talán beteges ez egy kicsit, még soha nem voltam ilyen.Keresem folyamatosan, de ő nem áll szóba velem, annyit írt, hogy ezt érdemlem.
Ti mit gondoltok erről az egészről, mit kéne tennem? Nem pontozgatok le, ha nem értetek velem egyet, csak kérlek ne bántsatok, így is elég rosszul érzem magam.
Hiába három év van köztetek a férfiak, fiúk később érnek. Legalább is nekem ezt mondták :D.
Ő fiatalabb, szinte még nem is felnőtt, neki elég volt, keres magának egy másik csajt, ráér.
Azt mondom, hagyd te is a fenébe. Majd elmúlik az érzés, keress mást. Vagy fogadj örökbe egy cicát! :D :3
Szerintem már abszolút nem foglalkoztatta a kapcsolatotok, de kimondani, hogy vége, az már nem lett volna ilyen kényelmes. Lusta volt annyira méltatni téged, hogy egy döntést meghozzon, és mindezt veled átbeszélje.
Tudom, hogy most nagyon fáj, de hidd el, nem kár érte. Te is fiatal vagy, nincs gyereketek, közös hiteletek, házatok vagy lakásotok --(bár ezeknek nem kellene okoknak lenni, hogy emberek utálattal és ellenszenvvel éljenek egymás mellett)-- ami összekötne. Lesz olyan, aki szívesen veled tölti a szabadidejét, megbeszéli veled, ha gond van, és egyáltalán..... Veled képzeli el a jövőjét!
Nem akart ő már téged. Belekényelmesedett a kapcsolatba, de úgy, hogy kényelmes volt, hogy volt neki egy kapcsolata. Nyilván ha kellettél volna neki, akkor próbált volna valamilyen megoldást találni veled együtt, amikor először a felszínre kerültek a problémák. Szerintem megkönnyebbülésnek érezte a szakítást, nem akar visszakozni. Ha akarna, szóba állna veled.
De ha még ki is békülnétek, ugyanúgy folytatódna tovább minden, mint eddig. Te egy darabig bírnád aztán megint kiborulnál és így tovább, amíg teljesen bele nem hülyülsz, vagy épphogy észhez nem térsz.
Amúgy hiába koptatom itt a billentyűzetet, hogy az lenne a legjobb, ha nagy levegőt vennél és minden érzelmed ellenére erőt vennél magadon, mindenhonnan törölnéd az életedből, de még a telefonszámát is és új életet kezdenél, te úgyis könyörögni fogsz neki istenuntig.
Ha nincs szerencséd, addig cseszteted, amíg visszafogad és lefuttok így még pár kört, ha szerencséd van, többet nem áll veled szóba és előbb-utóbb élhetsz normális életet.
Ilyesmin már én is keresztül mentem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!