Ti mit javasoltok? Ki szeretném kérni a véleményeteket. De kérlek ne rosszindulatból írjatok.18/L

A barátomról lenne szó..vagyis most már csak az exemről. Az elején elutasítottam, majd addig próbálkozott amíg bele mentem a dologba. Emlékszem az nap este szerelmet vallott nekem, én pedig nehezen akartam elhinni neki egy korábbi csalódás miatt. Aztán bele mentem valamiben amiben nem voltam biztos. Az elején nem szerettem, csak tetszett. Tudtam hogy ő is szeret, nem csak mondta de ki is mutatta. Mindig mondtam neki hogy jobb lenne ha keresne valakit aki viszont szeretné, nem szerettem volna játszani az érzéseivel. Erre mindig azt írta hogy ilyenekre ne is gondoljak, és fáj neki ha ezt mondom mert engem szeret. Aztán kezdtem megkedvelni, majd megszerettem. Miután szerelmes lettem belé, nem mondtam neki hogy keressen mást akit szeret. Aztán egy ideig minden jól ment, annyira megszerettem de tényleg..jó volt vele és az életem részévér vált. Az első és egyben előző barátom a töredéke sem volt ennek. Boldog voltam hogy végre van egy ilyen ember az életemben. Anyuéknak is elmondtam és már ott voltunk hogy bemutatjuk egymást a szülőknek míg nem történt egy veszekedés. Akkor írta nekem azt hogy úgy érzi nincs minden rendben, hogy már nem szeret úgy mint azelőtt. Azt mondta elbizonytalanította hogy azt mondtam neki keressen mást, ami így volt, de csak míg meg nem szerettem. Azt mondta már nem úgy szeret..és ez fájt a legjobban. Össze vesztünk és azóta nem is beszéltünk..egy és fél hete történt ez kb. Azóta is látom a suliba, és a szívem szakad meg. Teljesen kiborított a dolog. Kszön mindig, de a hülye makacs fejemmel nem köszöntem neki vissza. Azt írta már 1-2 hete érzete ezt a dolgot és azt hitte hogy majd rendbe jön. Én teljesen úgy éreztem hogy csak kihasznált, és amikor ezt megmondtam neki ő kiakadt hogy hogy képzelem ezt és hogy neki egyáltalán nem ez volt a célja. Végülis másnap is beszéltünk, helyre akartam hozni mindent..borzalmasan fáj/fájt ez az egész. Akkor végülis azt mondta folytathatjuk de nem látja jövőjét így elköszöntünk egymástól. Azóta is van bennem egy pici harag. A barátaim szerint beszélnünk kéne egymással, mert ez így nem lezárás..de rettegek oda menni hozzá, nem a büszkeségemről vagy a makacsságomról van szó..érte eldobnám csak hogy lehet őszintén írta amiket írt, és nem a harag szólt belőle. Ti mit tudnátok javasolni? Érdemes beszélnem vele? Megőrjít ez a helyzet mert én tényleg szeretem őt..fogalmam sincs mit tegyek..