Normális, hogy még mindig nem akarok kapcsolatot?

Hasonlóan vagyok ezzel én is...

F

Te szimplán csak feladtad, hogy párt találj magadnak, mert párszor csalódtál...Már nem bízol a férfiakban, egy kalap alá veszed mindet. Pedig nem egyformák.

De ez a te életed. A könnyebb utat választottad, nem keresel tovább. Ha neked így jó, akkor élj így. Ha úgy érzed ez tesz boldoggá. Senkinek nincs joga ítélkezni. Tehát azt sem lehet rámondani erre, hogy nem normális. Te így érzed jól magad, tehát neked normális.

Hozzáteszem, nagyon fiatal vagy. Ez a hozzáállás még változhat.

Egyébként a nővérem se akar se kapcsolatot se házasságot se gyereket. Annyi a különbség, hogy neki soha nem is volt. Full antiszoc 33 évesen is. Nála nagyon kicsi az esély, hogy változna.

Mr King, de úgy benne lenni egy kapcsolatban, hogy igazából az egyik fél nem is érzi jól magát benne, nem sok értelme van, ezzel így csak kihasználja a másikat. Csak azért, hogy legyen valaki, de nem vagy ott teljes szívvel? Undorító, szemét dolog, és sajnos sokan csinálják, általában a másik fél meg nagyon szerelmes, és naivan azt gondolja, hogy minden oké, és akkor hirtelen jön a szakítás...

Nem, ezt így nem szabad, nem játszunk mások érzéseivel...

Nem írtam hogy mások hülyítése szép és dicséretes. Csak azt, hogy ha ő nem akar párt magának, és úgy jól érzi magát, akkor neki az a normális. (tehát nem lehet rá azt mondani hogy nem az)

De majd rájön ő is, ha valakibe mégis szerelmes lesz de az csak kihasználja. Bár, alapból őszintének kellene lennie a pasival, hogy nem szereti de azért esélyt adnak a kapcsolatnak. Ilyen is van. Nekem pl volt. Megmondtam a pasinak, hogy nem vagyok szerelmes, de ő akart egy esélyt mégiscsak. Megpróbáltuk, nem jött össze hosszabb távon. De én őszinte voltam.