Vajon szerelem ez még?

Először is: hosszú leszek, próbálok mindent leírni és nagyon hálás lennék, ha leírnátok a véleményeteket a témáról.

A helyzet a következő: 18 éves lány vagyok, a barátom velem egyidős. Két éve ismerkedtünk meg, nagyjából azóta is vagyunk együtt. Mindkettőnknek ez az első komoly kapcsolata, a szüzességünket is egymással vesztettük el, habár túl korán, még szinte nem is ismertem. Ezt mára nagyon megbántam, de ezzel már nincs mit tenni. Kicsit rögösen indult be a kapcsolatunk, mindketten elég félénkek voltunk. Nagyjából 3 hónap után jöttünk bele a dolgokba, bár a szexet szerintem egyikünk se nagyon élvezte. Ő azért nem, mert folyton azon görcsölt, hogy túl hamar megy el (egyébként szerintem nem), én pedig emiatt egyszerűen nem tudtam élvezni. Mert semmi élvezetet nem láttam rajta, sokszor tök máson gondolkozott szex közben (egyértelműen látszott is, de rá is kérdeztem és elmondta, hogy igen). Amikor orálisan elégítettem ki, az is ehhez hasonló volt. Semmi nyikkanás, se semmi. Végül belefáradtam ebbe, többnyire kezdeményezni is nekem kellett, így nagyjából 7-8 hónapja már szinte egyáltalán nem szexelünk. Néha beesik egy-egy alkalom, de az sem olyan hű meg ha. Többnyire kölcsönösen kézzel elégítjük ki egymást, ami szép és jó, mert ezt tudja élvezni, aminek nagyon örülök. De nem lépünk tovább, olyan mintha visszafejlődnénk. Amikor nem bírtam tovább ezt az állapotot, felhoztam, megkérdeztem miért van ez így, erre azt válaszolta, hogy mert túl hamar elmegy. Mondtam neki, hogy nekem rosszul esik, hogy azon ritka alkalmakkor, amikor szexelünk sincs nagyon ott, és nekem az is nagyon tetszene, ha nem csak szaporán, nyúl módra tennénk a dolgot, hanem élvezetes, lassú szeretkezéseink is lennének. De végig elég elutasítónak tűnt, vagyis számomra úgy tűnt, hogy nem akarja ezt a témát. Néha megpróbálkozunk szexelni, de olyan erőltetettnek érzem. Egyszerűen mára már a próbálkozásokba is belefáradtunk, szerintem mind a ketten. Időközben úgy érzem a kapcsolatunk is eléggé kihűlt. Sokszor azt érzem, hogy két nagyon jó barát vagyunk, akik mivel sokat vannak együtt, ezért néha tesznek szexuális megmozdulásokat (mint a kézzel kielégítés), mert mindketten fiatalok vagyunk és vannak ilyen vágyaink, ami összekapcsolódik az egymás iránt érzett mély kötelékkel. De fogalmam sincs, hogy ez szerelem-e még. Nyár végén szakítottam vele, de teljesen kikészült, én elmondtam a problémáimat, mert emellett nagyon hiányolom azt is, hogy sosem hajlandó eljönni velem bulizni, ha mégis akkor teljesen antiszociális, még csak nem is próbálkozik, továbbá sosem mond nekem váratlanul kedveseket, sosem mondja, hogy szép vagyok, tetszik a ruhám, vagy akármi. Nem egy nyálgépre vágyom, sőt... De nagyon a másik irányba elhúzni sem jó. Emellett azt érzem rajta, hogy ő még elég gyerek lelkiekben, nem annyira érdeklik a lányok. A lényeg, hogy sosem szeretném teljesen kitörölni az életemből, mert nagyon szeretem, mint embert és rengeteget jelent nekem. Azonban mikor ezt szakításnál is elmondtam, ő nem érte be ennyivel, végül mégis újra összejöttünk vagy valami ilyesmi. Igazából nincs konkrétan kimondva, de a helyzet visszaállt oda, ahol eddig volt. Változás nélkül. Nem tudom, hogy érzek-e szerelmet, ugyanakkor nagyon fájna őt esetleg mással látnom, vagy kitörölni az életemből. Gyengének érzem magam megtenni ezt a lépést (megint), de kikészít már ez a "se vele, se nélküle" állapot ilyen hosszú ideig.

Mi a véleményetek a helyzetemről? Ti hogyan definiálnátok ezt a kapcsolatot? Esetleg van valami ötlet, hogy mit tegyek?