Elmondjam neki vagy hagyjam?

Elég friss kapcsolatban vagyunk barátommal, igazából még ismerkedős fázisnak nevezném. Az zavar, hogy úgy érzem nem akar vagy legalább is nehezen nyílik meg. Ő az a típus, akiből a külvilág annyit lát, hogy nagydumás, lökött, "kemény" srác. Viszont a szíve mélyén elég lelkis. Pl szerelem nélkül nem szeret/nem akar szexelni, és érezteti is, hogy nem szexre megy, nem sajnált 2 hetet azzal tölteni, hogy udvarolgatott, minden nap bejöttem hozzám (munkahelyemre), akár órákat ott volt, 14 óra munka után sem sajnálta a fáradtságot, hogy kicsit meglátogasson...

Viszont ezek ellenére mégis úgy érzem, hogy nem akarja kiadni magát. Nagyon aranyos, de mintha tartaná a tisztes távot. Emiatt elkezdtem aggódni, hogy talán csak unaloműzésre vagyok jó, vagy egyszerűen nem én kellek neki. Nyilván ha tényleg igy lenne, nem időzne velem... De mégis zavar, hogy ilyenek megfordulnak a fejemben, ellenben nem tudom hogy benne mi zajlik le.

Arra gondoltam, talán ha elmondom hogy én mitől tartok, akkor abból érezni fogja, hogy ő is bízhat bennem és úgy könnyebben megnyílna.

Szerintetek elmondjam ezt neki? Vagy hagyjam?