Miért tartják társadalmi elvárásnak azt, hogy valakinek legyen párkapcsolata?

Első sorban szard le ki mit mond, gondol.

Gondolom az ember társas lény dumára izgul mindenki.:) Ennél picit nagyobb a diverzitás az igényekben.

Akkor szakíthattál volna előbb is :D

Mert volt egy réteg, a közösségi és szociális típusú emberek rétege, akik társfüggőek (mert olyan is kell) és a többiek meg hülyék volt és majmolták. Mindig így van, mint a birkák, mennek egymás után. Nincs ám személyisége mindenkinek és könnyebb valakit követni és beállni a sorba mint kiállni. :)

18/L

"Egyszerűen azért, mert egy kapcsolatot összehozni alapvetően nem telik semmibe".

Bocs, de te hol élsz: Wonderlandban???

Nézz körül, hányan szenvednek amiatt, merthogy nem tudnak összehozni egy kapcsolatot bárhogyan is próbálkoznak (finoman, durván, optimálisan)?

Részben egyet értek az előttem hozzászólókkal, valamint szerintem csak irigykednek azok, akik már benne vannak a slamasztikában (párkapcsolatban), merthogy kezdenek rájönni, hogy az nem is olyan happy (kötöttségekkel jár, stb), de mivel már nincs kiút(???), vagy épp nagyon is kapcsolatfüggők, ezért kényszeredetten, de elfogadják a szitut. Féltékenyek azokra, akik a szabadságot választották és - jó magyar szokás szerint - próbálják becsalogatni a másikat a bajba ("ha az én lovam döglik, dögöljön a másiké is" alapon).

Előttem lévő sztem hülyeség. Mint írtam korábban mindkettőnek megvan a maga szépsége.

- Ha nem vagy senkivel, akkor szabad vagy, ez tény, de senkit nem is szerethetsz, senkit nem tehetsz boldoggá, boldogabbá, senkivel nem tudod majd megosztani az élményeidet, meg hasonlók. Barátok, oké, h egy darabig ott vannak, de sokan szeretnének sztem gyereket, ami párkapcsolat nélkül nem vmi szuper sztem, anyai, meg apai minta is kell a gyereknek sztem az életben.

- A másik, ha párkapcsolatban vagy, sokat kell nyelned, alkalmazkodnod kell a másikhoz, kevésbé vagy szabadabb, de van remény egy gyerek felnevelésére, akire büszke lehetsz. Mint, amikor ültetsz egy virágot, s látod, h milyen szépen fejlődik, sztem az is olyan lehet, bár közelében sem járok, s ez komoly döntés, nem szabad elkapkodni, meg kell találni a legjobb párt ehhez.

Vmi ilyesmit gondolok erről az egészről.

Ha aHa a társadalom oldaláról nézed, akkor igenis, elvárás a párkapcsolat, ugyanis legalább egy futó kapcsolat kell egy gyermek összehozásához, a felneveléséhez meg ildomos volna egy komolyabb.

A magyarázatban viszont inkább egyes emberek reakciójáról beszéltél, nos, igen, jobb egy jó párkapcsolatban, mint anélkül, az ember alapjából véve társas lény, megvannak az igényei.

Nincs semmi bajom az egyedülállókkal, annak is megvannak a szépségei, régen is voltak, pl. remeték, nagynénik, akikre mindig számíthatott a gyermekekkel bíró család, mert mindig ráért, vagy apácák.

Ma már teljesen egyedül és önállóan is élhetsz, és a legtöbb ember számára ez fura.

Jobb egy JÓ párkapcsolat az egyedüllétnél-egy rosszabb meg nyilván rosszabb. ;)

"Bocs, de te hol élsz: Wonderlandban???

Nézz körül, hányan szenvednek amiatt, merthogy nem tudnak összehozni egy kapcsolatot bárhogyan is próbálkoznak (finoman, durván, optimálisan)?"

És például hányan gondolkoztak el azon, hogy ennek mi az oka? Mert az, hogy mindneki k"csög, csak én vagyok űberjó, azért gyanús megközelítés.