Szerintetek melyik a jobb?

Sztem az 1. egy kicsit jobb de az kicsit zavaró tud lenni.

Én az utóbbihoz tartozom.Nincsnek barátaim csak ismerőseim, a párom szeret emiatt persze boldog vagyok,de sokszor érzem magam magányosnak,mert félek, hogy elveszítem illetve nekem nincs kivel beszélgetni és eljárkálni.Sokat szomorkodom és sírok.De ez van, a párom már megszokta és elfogad így ahogy vagyok, kicsit sajnál,de nem tud mit tenni.Neki vannak haverjai,de igazi barátai nincsenek,de ő ezzel nem igazán foglalkozik.AMúgy így is el tudunk hülyülni és nevetgélni, szóval csak felfogás kérdése.

Lehet nem is számítsz???Miért nem mondod el neki mi zavar téged?Én a barátommal vagyok majdnem így de megbeszéltük és bizonyította,hogy legalább annyira fontos vagyok mint a barátai.Elmondtam neki,hogy nem egy kisállat vagyok akihez csak akkor fordul ha baja van és egyébként meg a barátai a mindenei.Aztán próbálta erőltetni,hogy legyek jóba a barátaival is és mostmár mint egy rendes kiskutsát hord magával barátozni is:)...