Párom barátaival lakik albérletben, befogadta egy lány barátját is 1 hónapra, mert nem volt hol laknia, végül még egy hónapot kért, egyre kevésbé tolerálom, ti hogy állnátok hozzá?

Bővebben:

Párom két barátjával lakik albérletben (egyetemisták). A lány az eredeti megállapodással ellentétben egy hónap után sem tudott elmenni, mert nem volt még pénze, csak nemrég kezdett el dolgozni. Megkérdeztek erről maradhat-e még, hát nem érzem úgy hogy túl sok választási lehetőségem lett volna, mert ha azt mondom ne maradjon mehetett volna az utcára és én leszek a szemét. De egyre jobban zavar a dolog. Megbízom a barátomban, biztos vagyok benne, hogy nincs köztük több barátságnál, ezen nem aggódom. Engem a léte az ami irritál, próbálok nem így gondolni rá de nehéz. A csaj egy nagyon könnyű szakon (ahol alig tanulással lehet ösztöndíjat kapni, tudom mert évfolyamtársam volt) átkerült fizetősre, mert szart rá, inkább pasizott meg bulizott. Otthonról nem támogatták, ezért elég nagy szarban volt, egyetemet nem tudta folytatni (bár nem is értem minek kezdte el akkor, valószínűleg nem akart dolgozni), pénze alig volt, de még nyáron sem nemhogy dolgozott volna, folytatta amit csinált, a barátai vitték ide-oda, fizettek neki mindent, úgy hogy szó szerint alig volt miből ennie, szóval ez elmond szerintem sok mindent az értelmi szintjéről.

Budapesten volt ahol ugye elég könnyű diákmunkát találni aki akar. Ami munkája most van oda is barátom lakótársa szervezte be.

Az a problémám, hogy az én szememben ő nem rászoruló és vállalnia kellene a tettei következményét. (barátom szerint intelligens lány amúgy, és tényleg nem tűnik annyira butának, de iszonyat unintelligens dolgai vannak, ami miatt nem tudom többe nézni) Komolyan jobban örülnék ha egy hajléktalant, de legalább egy rászorulót fogadtak volna be még ha idegen is.

Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy valaki 21-22 évesen ennyire felelőtlen és életképtelen legyen, ami lehet hogy az én problémám. De szerintem még ki is használja a körülötte lévő embereket, ezért mondom hogy nem is kellett volna segíteni rajta, mert ez csak újra és újra megerősíti abban, hogy lehet így másokra támaszkodva élni, majd mindig segít neki valaki, ha a felelőtlensége miatt szar helyzetben van és így minek tegyen ki magáért.

Barátom is már többször kiakadt rá, hogy még nekik kellett alkalmazkodni hozzá, vagy megígért valamit és nem csinálta meg. De végül mindig megsajnálja.

Tudom hogy elfogult vagyok, még sosem voltak senki iránt ennyire negatív érzéseim.

Szerintetek túlreagálom? Ti hogyan állnátok egy ilyen helyzethez?