Ti elmennétek? Jelentkeznétek?

Komoly párkapcsolatban éltek, összeköltöztetek már és boldogok vagytok együtt, imádjátok egymást, viszont neked jön egy lehetőség. Egyetemista vagy még, öztöndíjjal kimehetsz külföldre fél évre. A párod viszont már kicsit idősebb, ő dolgozik, nem tudna veled menni.

Érzed, tudod, hogy ő a nagy ő, az egyetlen, az igazi, tudod, hogy bár fél év miatt nem szakítanátok, de azért nagyon hiányozna, és biztos, hogy megromlana a kapcsolat. Fél évig nem találkozni azért kemény. Még ha van skype is, az nem pótolja az öleléseket.

És most kicsit megfordult a fejedben (nem őrlődsz tehát, mert annyira nem lényeges neked az utazás), hogy vajon mások szemében mennyire elfogadható az, hogy te aránylag fiatalon elkötelezed magad annyira, hogy nem használod ki a létező összes lehetőséged, hanem igenis ragaszkodsz az álmaidhoz, ami magában hordozza az igaz szerelem megtalálását (és megtartását)?

Nekem személy szerint nincs semmiféle kettős érzés lelkiekben azért, mert nem megyek fél évre külföldre, bár szeretnék, és ha nem lenne párom, egy szó nélkül süvítenék az ismeretlenbe, de így nem kérdés számomra, hogy vele, mellette maradok. Nem a bizalom miatt, egyszerűen nem akarok nélküle lenni fél évet. De másoknak is ennyire evidens lenne?

Ti hasonló helyzetben, amikor már eljegyzés, házasság is szóba került köztetek, teljes az összhang és tökéletes minden, akkor is elmennétek?