Mit tegyek ha egyszerűen félek elmondani a barátomnak, hogy mivel van problémám? Inkább magamba fojtom, hogy béke legyen.

Annak idején volt egy éves kapcsolatom,totál kikészitet a srác,sokszor már nem szóltam semmiért még ha jogos is lenne..Az évek alatt kezdtem ezt megemészteni és leszokni erről, de a közelmúltban volt egy 3hónapos kapcsolatom a srác kb belémnevelte azt,hogy bármi bajom van kussba legyek..Ezért már nem szóltam semmit mert ha jogos is volt inkább hallgattam mert belefáradtam abba, hogy mégha szépen is megfogalmazom mi a bajom az is baj és már féltem előre,hogy megint a höbörgését kell hallgatni és elviselni utána a szarjait amiket művelt... Nos a mostani kapcsolatomba ez visszaüt mert ha a barátom látja, hogy van és megkérdezi inkább hazudok, vagy ha kicsit közömbösen beszélek és elköpöm magam, hogy igen bajom van,ha már reagál rá,hogy mi bajom már inkább kussba maradok és magamba fojtom,kb.mással beszélem meg a problémát és nem vele mert félek,hogy megint elkéne valakinek viselenem a höbörgését és az utána való hisztijét..Egyszerűen magamba fojtom és hallgatok, de érzem igy csak eltávolodok a másiktól...Egyszer szerintem befogok sokallni és nem lesz jó vége.. Pesig én nekem ha bajom van szépen mondom el a másiknak, nem ordibálva,nem trágár szavakkal...