Hogy tudom elfogadni hogy a páromnak már van gyereke az elöző kapcsolatábol?

Jól látod, hogy neki mindig a gyereke lesz az első. Akinek van már gyereke, mind így van vele (már aki olyan, hogy törődik is a gyerekével, és nem csak nyűgnek tekinti...).

Egyrészt örülhetsz, hogy a párod ezek szerint egy rendes, normális apa, aki nem hanyagolja el a gyerekét. Viszont megértem, hogy te emiatt "háttérbe szorultnak" érzed magad. Nem tudom, mit lehetne tenni, igazából neked kell megbarátkoznod a helyzettel. Ha nem megy, előbb-utóbb valószínűleg vége lesz a kapcsolatnak.

Egyébként ő neveli a gyereket, vagy a volt párja? Az se mindegy.

Ha neked lenne gyereked, neked is ő lenne az első.

Nem kell ezen sokat filozofálni, a lényeg a lényeg, hogy vagy el tudod fogadni vagy nem.

Ha nem, akkor minél hamarabb véget kell vetni.

Ha nem tudod elfogadni, hogy a párodnak van egy gyereke, aki fontos neki, akkor nincs értelme egy ilyen emberrel tervezned. Keress egy olyan pasit, akinek nincs gyereke. Nem mindenki tud egy ilyen emberrel kapcsolatot kezdeni, nem mindenki tud egy ilyen helyzetet elfogadni.

Mióta vagytok együtt? Mert furcsa, hogy a gyerek még csak 2 hónapos, ti meg már össze akartok költözni...Mert ha belegondolok, akkor még 1 éve sincs, hogy az a gyerek megfogant...

2hónapos a baba,de már szétment az exével?

Szerintem hagyd ezt a pasit...

8: nem feltétlenül a pasiban kell keresni a hibát. A párom exe elméletileg meddő volt, gyakorlatilag kiderült a kapcsolatuk 4. hónapjában, hogy nem az. A kapcsolat maga szexen alapult, a párom nem akart semmi komolyat és hosszútávút attól a nőtől és ezt a tudtára is adta. Nem is éltek együtt, semmi ilyen nem volt. A párom megmondta, hogy törődni fog a gyermekével, nem lép le nyomtalanul, de köztük soha semmi nem lesz így sem, hogy szülők lettek. Soha nem éltek együtt, párom viszont nagyon sok időt tölt a gyerekével, nagyon jó apa.

Kérdező: ezt nem lehet erőltetni. Sajnos én ugyanebben a helyzetben vagyok. A gyerek most lett 4 éves, mi fél éve vagyunk együtt. Én nem vagyok túl gyerekbarát nő, sajátot sem biztos, hogy akarok. Azt hittem, majd jól elleszek a kicsivel, de nem tudok vele mit kezdeni, tök idegen nekem ez a szitu. Szóval csak kettesben szoktunk találkozni a gyerek nélkül, viszont hosszútávon mindketten tudjuk, hogy ez nem fog működni. Én nem érzem, hogy háttérbe szorulnék, semmi ilyesmi, egyszerűen csak nem értek a gyerekekhez, és ez később se hiszem, hogy változni fog, az meg elég kellemetlen lenne.