Szakítás után első éjszaka egyedül. Hogyan éljem túl?

Akkor ezek szerint nem mindenkinek működik. Nekem a sírás segít. Hagyom, hogy kitörjön belőlem, aminek ki kell. Elfojtani nem jó a dolgokat.

Ilyen butaság pedig eszedbe ne jusson, hogy nincs minek felkelni. Hogyne lenne. Az élet egy csodaszép dolog, még akkor is, ha rengeteg szar dolog történik benne. Sajnos most elértél a szar részhez. Ezen túl kell esned, utána jönni fog megint a szép.

A megfogalmazás helyes: úgy érzed. De valójában ez nem igaz. Lezárult egy szakasz, ennyi. Kezdődik egy másik.

Nem tudom milyen a zenei ízlésed, de én szar kedvemben sokszor őket hallgattam:

https://www.youtube.com/watch?v=Tqf6ugm61CI

Dobáld be őket egy szekrénybe/fiókba/zsákba. Tudsz nélküle élni. Az már más kérdés, hogy nem akarsz. Az akarat döntés kérdése.

Azzal meg nincs baj, ha bőgsz. Nem csak az óvodások bőgnek, hanem a felnőttek is. Sőt, én soha nem szégyelltem férfi létemre, hogy szoktam sírni, ha van rá okom. Soha nem értettem, hogy mi lenne ebben a szégyen. Ugyanúgy, ahogy érzelmein kinyilvánítása sem szégyen. Ezek természetes reakciók.

Az a lényeg, hogy hülyeséget ne csinálj. Eltelik egy kis idő, és már nem te magad sem fogod érteni, hogy miért voltál most ennyire elkeseredve.

Jó reggelt! Sikerült aludni?

Reggel elaludtam. :) Utólag rájöttem, hogy a telefonon az ébresztő csak hétköznapokra van beállítva. :D