Ti mennyi időt vagytok együtt a párotokkal (több éves kapcsolatban élők) és mit jelent számotokra az együtt lenni?

Szia!

Mi 3 év után is összebújunk, még úgy is, hogy gyermek is van már. Nekem még így is kevés és amit tudunk együtt csinálunk. De nem minden embernek egyformák az igénye, ez is baj a kapcsolatokban, hogy kevés embernek egyforma a szeretetigénye sajnos. Barnabás

Szia!

Mi úgy csináljuk az együtt levést ahogy te mondod. Filmet nézünk, beszélgetünk, főzünk, sétálunk, nagyokat nevetünk, maszìrozzuk egymást, szexelünk, stb. Ami köztetek van szerintem nem egészséges. 22/L 25/F

Szia!

Nekem a szüleim például nem túl sok időt töltenek már együtt, de ők 40 éves házasok és a nagy családi házban mindkettejüknek másfelé van dolga, de esténként azért a sorozatot együtt szokták nézni. :)

Én a párommal szinte egyfolytában együtt vagyok miután mindketten hazaértünk munkából. Általában együtt főzünk, pakolászunk, tv-zünk, bár ebben előnyt jelent az is, hogy másfél szobás kis lakásban élünk és nehezen is tudnánk elkerülni egymást... Persze előfordul olyan is, hogy ő is a saját gépén és én is a sajátomon netezünk, mert más dolgokat nézegetünk de ezt is inkább egy légtérben szoktuk. Mi 4 éve vagyunk együtt.

Szerintem a párodnak nincs igaza abban, hogy az a normális, ha folyton külön helységben vagytok és ő gépezik és nem érdekli, hogy Te épp mivel töltöd az időt. Biztos rossz példát látott otthon is de ebben változnia kell szerintem, különben nem leszel vele boldog. 2 év után még nem lenne szabad unnia téged és inkább gépezni. Szerintem beszélj vele erről komolyan, mert jól látod, hogy ez nem jó így. 23L

Azon kívül, hogy beszélsz vele erről, nem sok mást tudsz tenni. Ő is vágyik egy bizonyos fokú szabadságra, a hobbija kiélésére, ami neki úgy fest a gép. Nem szabad hagyni, hogy ez a fejére nőjön, de nem is szabad odarángatni erőszakkal magad mellé, hogy nézze a Szívek és Szerelmek 6592. részét. Csináljatok közös programokat, lakáson kívül. Séta, vacsorázás, kirándulás.

Illetve érdeklődj mélyebben az után, hogy ő mit szeret, hátha találsz olyan közös hobbit, amelyet te is szívesen csinálnál (akár kettesben kockulhattok, bár ez elég szélsőséges példa), a lényeg azonban az, hogy kell egy szikra, ami kimozdít titeket a megszokott közegből.

Nekem 8 éves kapcsolatom van és nálunk is van hasonló probléma. A barátnőmnek tele van az összes napja, nincs energiája (és akarata?) arra, hogy érdemben foglalkozzon velem, de közben én csüngök rajta és éhezek rá.

Sokéves kapcsolatban sem tartom ezt normálisnak, de egy frissebben pláne az a normális szerintem, ha az emberek foglalkoznak egymással és érdeklődnek a másik iránt.

Attól még, hogy egy szülő nevelt téged, ne hidd, hogy rosszul érzed, hogy mi a jó, mi a "normális". Nekem mind a két szülőm "üzemelt", mégsem érzem, hogy olyan mintát adtak volna, ami alapján érdemes a saját kapcsolatomat rendezgetnem. És végképp nem gondolom, hogy egy párkapcsolatban az a normális, ha ez az érv, hogy "apám is mindig gépezik és sört iszik, úgyhogy én is" (szándékosan sarkítottam, de nem teljesen irreális a mondat). Az a normális és a JÓ, ha egymás igényeivel foglalkoztok és nem másokról próbáljátok másolni, hogy hogyan KÉNE élnetek.

Ha hosszú távon nem kapod meg azt a törődést, amit igényelsz, akkor ki kell lépni a kapcsolatból. Ez számomra is állandó dilemma, mert szeretem a páromat, nagyon erősen függünk egymástól (pl most épp nincs munkám, 6 éve együtt lakunk közös kasszán, ergo belőle élek), de tudni kell keménynek lenni és kimondani azt, hogy

"Boldogtalan vagyok. Ennek itt és most vége."