Szerintetek Júlia szerette annyira Petôfit, hogy betartotta a kérését? (lent)

Az özvegyi fátyollal.

- Petõfi Sándor -

Szöveggyûjtemény

SZEPTEMBER VÉGÉN

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Még zöldel a nyárfa az ablak elõtt,

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a bérci tetõt.

Még ifju szivemben a lángsugarú nyár

S még benne virít az egész kikelet,

De íme sötét hajam õszbe vegyûl már,

A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...

Ûlj, hitvesem, ûlj az ölembe ide!

Ki most fejedet kebelemre tevéd le,

Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?

Oh mondd: ha elõbb halok el, tetemimre

Könnyezve borítasz-e szemfödelet?

S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,

Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,

Fejfámra sötét lobogóul akaszd,

Én feljövök érte a síri világból

Az éj közepén, s oda leviszem azt,

Letörleni véle könyûimet érted,

Ki könnyeden elfeledéd hivedet,

S e szív sebeit bekötözni, ki téged

Még akkor is, ott is, örökre szeret!

(Koltó, 1847. szeptember.)

Tyû aztamindenit ilyen kérdés se sok van itt. :D