Beleuntam a távkapcsolatomba, de még mindig szeretem a barátom, de beleőrülök ebbe a helyzetbe. Mi tanácsoltok?

14 Honapja vagyunk együtt. 5 Honapja élünk távkapcsolatba. Az idő, amit átlagosan külön töltünk, az 5-6hét szokott lenni. Éltem már vele együtt kint, de én talán azon ritka magyarok közé tartozok, aki nem akar külföldre menni és a 8 honap, amit vele eltem kint, az nekem folyamatos szorongás volt, mert honvágyam volt. Magával az együtt éléssel semmi gond nem volt. Ő azóta is kint van. Kivettünk ugyan egy albérletet , hogy amikor itthon van, egyutt tudjunk lenni kettesbe, mert gázak az én szüleim is,meg az övéi is. Nagyrészt egyedul élek a lakasban es el vagyok fáradva lelkileg. Hiányzik a jelenléte, hogy megosszuk a mindennapjainkat és a szex is nagyon !!!! Az elmult 5 hetbe azt erzem, hogy az elhidegüles elindult. Most ez ugy fog hangzani, hogy egyik szavammal ütöm a masikat, de nuncs mar bennem akkora lelkesedés iránta. Megszoktam, hogy nélküle vagyok. Kezdek belefáradni a távkapcsolatba. Emellett szeretem es el tudom kepzelni vele az életem, de nem így. Ő nem nagyon akar közelebb jönni, legalább ausztriáig, hogy hétvégente egyutt legyunk. Szerintem megszokta ott es nehezere esne valtani. Eppen ma járt le egy 5 hetes turnus, holnap reggelre hazaér egy hétre, es egyszeruen nem tudok orulni. Akarok neki orulni es nem megy. Nem jon belulrol. O azt mondja velem akarja elni az eletet, de neha ugyerzem 1-2 honap még, és végleg elfárad a kapcsolat így. Mar probaltam neki magyarazni sokszor, hogy mit érzek de úgy látom nem ért meg. Vagy nem akar megérteni. Szeretnék gyereket, családot, de nem így.... mit tanácsoltok? Én 25 eves lany, ő 32 eves pasi. (Bocs a helyesírásért meg az ékezetekért, telefonról írtam)