Szerintetek ebben az esetben önzőség azt mondani a barátomnak, hogy legyek neki én az első?

"Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében, az helyet csinál benne, nem pedig neked kell megküzdened a helyért."

Hagyd ott a francba...

Ha ilyen helyzetben lennék, akkor nem "küzdenék" azért, hogy többet legyünk együtt. Még ha hiányzik is, nem mutatnám ki, hogy nekem rosszul esik, hogy esetleg hetekig nem találkozunk.

Én azt tenném, hogy amikor épp van egy szabad péntek estéje, és neki esetleg magától értetődő, hogy akkor én ráérek, és találkozunk, azt mondanám, hogy most én szerveztem más programot, talán majd egy hét múlva.

Amúgy én pont nem vagyok az a típus, aki lóg a másikon, örülök, ha a párom szervez saját programokat a barátaival, kimozdul nélkülem is, és nekem is ugyanúgy megvan erre az igényem a saját baráti társaságommal.

De ha azt érezezném, hogy a lehetőségekhez képest is keveset, és egyre kevesebbet akar velem lenni, akkor azért abból levonnám a megfelelő következtetést, és kimondatlanul is éreztetném vele a viselkedésemmel, hogy nem veheti biztosnak a kapcsolatunkat.

Kérni soha nem kérnék olyat, hogy "legyek én az első".

Most nem azért, h felvetem ezt, de 18 évesen elég kanosak az emberek, nemtom, h köztetek volt-e már szex, de, valszeg igen, s 3 hétig vagy sokat rejszol a srác, vagy csajokat esetleg összeszedhet talán. Most nem akarok rosszat mondani a szakmunkásokról, mert egyetemen is találkoztam f**z pasikkal, akik kihasználták a csajokat, de a szakmunkások között rendesen van ilyen, s esetleg talál mindig magának a buliban. Én ebből a világból kimaradtam, nemtom, de ott elméletileg mindig lehet találni vkit, aki megoldja a testi szükségleteket.

Ezt csak úgy elgondolkodtatónak, nem akarom rád erőltetni ezt, nem szeretem, ha tényként beszélnek egy ilyenről, ami nem biztos.