Ezek fuggvenyeben ti elmennetek abortuszra?

hármaaas!

Miből gondolod h az állatokat szereti az ilyen ember, nem szeret mást csak saját magát ne a jóindulatból induljunk ki. valószínűleg anyuci pici fia aki épp otthon siránkozik hogy milyen rossz neki :D

ilyenek nem bosszúállások, szerencsétlen állat meg miről tehet?

Annyira felidegesített ez a sztori hogy elmegyek aludni, kérdező bármikor írhatsz!

Jó éjszakát everybody

5-ös te éretlen f*! Nem érdekel, ha agyonvered a pasit, az egyenrangú küzdelem, de ha egy ártatlan állatot csak úgy poénból elpusztítanál, remélem véletlenül a kénsavat húzod meg utána! Te beteg vagy! Remélem gyereked sem lesz soha, mert még rajta állsz bosszút, ha épp felhúz mondjuk az anyja.. Az ilyenek meg is érdemlik, ha nem veszik emberszámba, mert nem az..

Kérdező, én abszolút úgy gondolom, az abortusz nem elítélendő dolog, hanem felelős döntés, aminek együtt kell élni a következményeivel. A te korodban általában azt tanácsolom, hogy vetesd el.. de ha te amúgy szeretnéd a gyereket, és az anyagi körülmények is megvannak hozzá, akkor gondold végig a dolgot. Valóra tudod mellette váltani a céljaidat? Be tudod fejezni a tanulmányaidat? Lesz melletted segítség? Mert a párodra ne számíts..ő még éretlen kölyök hozzá. A kapcsolatotok rá fog menni, amiért rákényszerül egy olyan szerepre, amit már nem akar. Talán 10 év múlva felétek néz, de addig neked kell helyt állnod. Nekem eszembe sem lett volna 20 évesen gyereket vállalni, de én nem is voltam soha olyan helyzetben, mint te. Ha csak esélyét is láttam a dolognak (lecsúszott a gumi), már kétségbeesve rohantam eseményutániért. Ha most, 30 évesen esnék teherbe, akkor is kétségbe esnék, mert még nagyon készülök rá. Valószínűleg már nem vetetném el, de mellettem itt állna a párom, és hozzád képest 10 évem volt alakítgatni a körülményeket. Ha megtartod a babát, nagyon súlyos lemondásokkal fog járni, sokkal nehezebb életed lesz ezután minden téren. Igazából egyik megoldás sem jó, úgyhogy kíváncsi vagyok, mit fogsz dönteni.

Az abortusz nem gyilkosság. A magzat öntudata a legdurvább statisztikák szerint is csak a 20. héttől fejlődik ki, addig nem több egy lehetőségnél, hogy gyereket vállalj. Ugyanúgy, mit a petesejt, ami a lelkes abortuszellenzők minden hónapban fogamzásgátlóval pusztítanak el.. Aki nem akarja, hogy vér tapadjon a kezéhez, ne védekezzen, és tartson meg minden besikerült gyereket. A többi álszent viszont söprögessen a saját portáján.

Az állatok nem tehetnek róla, ha jön az utód, az ember viszont magasabb értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkezik, és előre tudja, kb milyen élete lenne a gyereknek, ha megszületik. Ha ez nem megfelelő, akkor nincs itt az ideje. Magyarországon a 12. hétig lehet abortuszt kérni, beteg gyerek esetén azt hiszem 24 - na ott már öntudattal rendelkező lényről beszélünk, és mérlegelni kell, élhet-e boldog életet, ha megszületik (pl értelmi fogyatékos), vagy csak szenvedni jönne a világra (pl. szervelégtelenség, ami miatt gyerekként meghalna). Ezt követően viszont már emberről beszélünk, akármilyen kicsi is, felelős vagy érte. Ne az befolyásoljon, hogy egy folyamat már elindult benned. A tények tudatában szeretnél-e most gyereket? Egyedül, a párod nélkül is normális életet tudsz neki biztosítani és örülsz neki? Most kell életre szóló döntést hoznod, ameddig megszakítható.

Természetesen a petesejt NEM egyenlő a zigótával. Az meg nonszensz, hogy egy abortálható korú, 12 hetes magzat, vagy egy 20 hetes, önállóan életképtelen azonos legyen egy petesejttel.

DE! Ha én lennék a helyedben, a pasi repülne, én meg babáznék. Az a férfi, akinek az eszköztárában benne van egy tervezett gyermek abortálása, minden, csak nem olyan, akit én szeretni tudnék.

Persze, hogy nem egyenlő, méretben és korban. Csak szellemileg, ami egyik esetben sem létezik még. Akkor a 12 hetes magzat miért is egyenlő a gyerekkel? És hol a határ, ha egyesek szerint nem az öntudatnál, ami az élőt személlyé teszi? Legyen mondjuk a megtermékenyülés, ami még mindig csak egy petesejt? Vagy az önálló életre való képesség, szóval 25-30. hét?

Én pedig nem tudnék bízni többé egy olyan pasiban, aki először akarja a gyereket, majd tudva, hogy nélküle nem vállaltam volna, mégis kihátrál a dologból. Éretlen, gyerekes és önző. Attól függetlenül, hogy a gyereket megszülöm-e, a férfit biztosan nem tartanám meg.

Kedves utolsó, a kérdésedre az egyetlen tudományos igényű, és objektívnek kizárólagosan elfogadható válasz az, hogy az élet a fogantatással kezdődik. Az öntudat, amit említesz, még a születést követő hónapoknak sem sajátja, és mint minden általad felvetett további alternatíva, végtelenül szubjektív, ráadásul nagyfokú egyedi eltéréseket mutat. Az új egyed a férfi és a női sejt egyesülésének pillanatában kel életre.

A petesejt, vagy a sperma azért nem jelent új életet, mert a zigótával szemben nem hordoz a "gazdatesthez" képest új és teljesen egyedi, azaz megismételhetetlen genetikai állományt, DNS-t.

Kedves Kérdező!

Megkérdhezhetem, hogy végül hogy döntöttél?