Azt mondta kiábrándult kicsit belőlem. Tényleg idiota voltam?

Pár hónapja vagyunk együtt, mindenhova együtt megyünk az elején meg is beszéltük, hogy mindkettőnknél fontos az, hogy nem járkálunk el külön-külön bulizgatni. Van köztünk jo pár év kor különbség, igaz, én vagyok a fiatalabb nem igénylem én az ilyen szintű bulizást de most elmentem, és korábban az is "határozatba került" hogy ő megérte hogy én 18 éves vagyok és kicsit több igényem van az ilyesmire még ha nem is annyira... Pénteken én elmentem egyik barátnőmhöz összeülni picit, beszéltem is akkor vele mert ő akkor estig dolgozott. Mondtam hogy ott vagyok, de lehet bemegyünk majd a városba az egyik beülős helyre. Nem mondom h repdesett az öletért de nem is mondta hogy nem örül neki. 1 órát voltunk bent utána jöttünk is haza, folyamatosan irtam neki üzenetet, hogy már jövnk haza barátnőm egyik ismerőse haza ho minket stb. Miután végzett a munkábol akkor eljött, én akkor már aludtam ugy keltem fel. Igaz hogy picit beittam, de egyáltalán nem vészesen. Beszélgettünk, akkor mondta hogy k.rvára nem ez volt megbeszélve, ő már nem fog nekem könyörögni, vagy elmondani bármit 6× hogy ne menjek igy el mert hogy ő se ment el miattam sehova se(igaz más indokból is.) Jo, talán nem haragba feküdtünk le de volt vmi .... Mánap elvoltunk mint ahogy szoktunk normálisan, este egyik haverjánál borozgattunk, a haverja is meg én i a vége fele már ngyon álmosak voltunk ott könyököltünk az asztalnál. A barátom meg le se szarta tulajdonképp, ő még azt hajtogatta hogy engem haza hoz és hogy menjek be ők is abba a kocsmába ahol én voltam előző este. Ugy volt megbeszélve hogy együtt alszunk. De mondta hogy neki kedve van elmenni stb Szóval direktből csinálta ezt. Este is olyan elutasito volt velem. Reggel felkeltünk én próbáltam bujni hozzá de nem törődött semmivel, rámászni és az volt a válasza hogy te mos tmit szeretnél? Én emg szerinted mit? És innen indult az egész veszekedés, mert ugy gondolom/gondoltam hogy velem van a baj de aztán kiderült hogy ő nem felejtette el ezt az egészet hogy én annak ellenére tettem bármit amit még a kapcsolatunk elején megbeszéltünk. Egyik szó követte a másikat, ő l.szarja nem könyörög, én l.szarom nem erőlködök igy az egészet hagyjuk egymást békébe mrt én ezt nem fogom csinálni ha ő ilyen velem stbstb ez ment igy. Mondta hogy jön haza haverja külföldről ő elmegy mondom engem nem zavar külön is kell lennünk néha menjél nyugodtan engem az zavar jobban hogy direktből csinálod. Aztán az elutasítás lényege az volt, hogy ő kicsit kiábrándult ez miatt belőlem és z nekem annyira rosszul esett hogy csöndbe maradtam és könnybe lábadt a szemem:( És ez a fő indok amiért most ide írok, hogy most ez miatt tényleg igy kéne velem viselekedni? Ennyire durván?? Miután ezt mondta én kimentem a szobából nem szóltam semmit, nem is látta rajtam szerintem hogy a sírás kerülgetett... készítettem neki reggelit felvittem megreggeliztünk az ágyba.. utána én mentem oda hozzá megpuszilgatni akkor megint normálisan viselekedett velem nem volt elutasító, megmasszíroztam stb (ezt eddig is kedveskedésből megtettem neki de olyan lelkiismeretfurdolást tett ezzel a mondatával belém hogy ezt gondoltam a normálisnak - mielőtt vkinek az jönne le hogy hagyom hogy "megalázzon" ugyanugy vissza magyaráztam neki a veszekedéskor jogos dolgokkal és ezt ő is nagyon jól tudta.-) megmassziroztam, utána összebujtunk vissza aludtunk picit, és nem fordult el tőlem, hanem tényleg mint akiknek köze van egymáshoz...

Innenstől normális volt, mennie kellett utána nemsokkal.

Mi a véleményetek erről a viselkedésről?? Tényleg én hibáztam volna akkorát hogy igy kéne hogy vislekedjen velem? Ha igen akkor mit tudok tenni, mert én nem fogom azt hagyni, hogy kiidegeljük a másikat olyan dolgokkal amiket tudja hogy nem szeret( lásd elmegyek bulizgatni csak azért is mert TE is.- én ezt nem hagynám annyiban ha tényleg ez lenne a menetel fő oka.) Értelmes (pozitiv-negativ) válaszokra kiváncsi vagyok... a marhákat figyelembe se veszem, köszi!