Miért fontosabb manapság ennyire a pénz, és a tárgyi boldogság?

Nem akarok egy kalap alá venni minden huszonéves férfit, aki a jövőt karriert akar építeni, szóval akinek nem inge ne vegye magára. Egyre jobban kiakaszt az, ahogy a párom gondolkodik a jövőről. Önfejű és megy a maga feje után mégha el is esik. Kiment külföldre dolgozni, amit azzal indokolt, hogy meg akarja alapozni a jövőjét és házat, autót akar, amihez pénz kell. Nem szívesen hagy itt de ő nem mutatja ki ennyire mint én. Amikor mondtam neki, hogy egy normális kapcsolatban gondolnak a felek egymásra azt mondta ugyanúgy fog szeretni de muszáj kimennie. Azt nem tudja mennyire gondolja komolyan mert nem tudhatjuk mi lesz még 6 év múlva. Én sem akarok még eljegyzést meg ilyesmit de egy komoly kapcsolat nem ilyen. Csak az érdekli, hogy legyen autója háza de rám nem is gondol. Lehet hogy egy ideig a sok pénz az elért céljai boldoggá fogják tenni, de ha nem lesz kivel megosztani azt a házat, akkor biztos vagyok benne hogy elkezd boldogtalan lenni. Mert szerintem nem a pénz, a tárgyi dolgok teszik az embert igazán boldoggá, hanem az apró pillanatok, az hogy valakit szerethetünk. Hisz mit ér a sok pénz ha közbe egyedül vagy? Ezért is értek egyet azzal, hogy a legszegényebbek a legboldogabbak, mert ők tudnak a legtöbbet adni magukból.