Hogyan találhatná meg az igazit az, aki nem jár társaságba és nincsenek barátai?

Nagyon vágyok már arra az igazi boldogságra, amit sokan a környezetemben már megtapasztaltak. A velem egykorúak között van olyan, akit már el is jegyeztek és olyan jó látni, hogy milyen boldogok. Sokszor azt kívánom bárcsak én is érezném azt, hogy belülről eláraszt a nyugodtság a harmónia és az öröm. Azt, amikor elönt a boldogság és belülről érzem hogy a lelkem megnyugszik és elkezdek mosolyogni, még ha előtte szomorú is voltam. Egyszer egy pillanatra éreztem ezt a belső mosolyt, békét, de azóta sem. Nagyon ritkán érzem magam igazán boldognak. Főként az a baj, hogy nem tudom legyőzni a zárkózottságomat, szorongásomat és ez az egész életemre hatással van. Sokszor azt érzem, hogy képtelen lennék így bárkit is szeretni, hiszen ha magamat nem tudom elfogadni hogyan tudnék magamból adni.? Pedig annyira szeretném, ha lenének barátaim, és tartoznék valahova. Nagyon vágyok a szeretetre, de tudom, hogy ha nem változtatok soha nem fogom megtalálni a párom.