Mit kezdenétek ezzel a helyzettel?

Mindkét felet megértem... én is úgy veszítettem el az amúgy jófej haverjaimat, hogy lett nőjük. Onnantól meg se kép, se hang.... :(

24L

jaj én megértelek.

a pasiknál ez gyakori.

mi nők valahogy megértjük a másikat és feltaláljuk magunkat akkor is ha az egyik barátnő nem jár már ki.

kezdem azt hinni, hogy a férfiak irigyebbek egymásra , mint a nők.

hát akkor a szingli pasik élvezzék egymás társaságát és ennyi.

attól, hogy egy barát ritkábban jár ki , attól még barát marad.

Mégis mit gondolnak az emberek, hogy az élet majd úgy alakul , hogy 50 éves korukban is kocsmázásról meg barátokról kell szólni a hétvégéknek?

Én nem tudom mégis mi van ezekkel az emberekkel.

A munka, a család a teendők mellett alig marad idő amúgy is párunkkal kettesben töltött minőségi időre, főleg ha gyerek is van.

Ezek mellé kérdem én, hogy van idő még a hétvégéket a haverokkal tölteni?

Akkor a feleség elégedjen meg a fáradt hétköznapokkal és a hétvége a haveroké?

gondolom az lenne a tökéletes barátnő ezeknek a pasiknak aki megelégszik azzal, hogy csak hétköznap van rá idő és a péntek szombati kocsmázás az marad a haveroké...:D

amúgy lehetsz te bármennyire jófej, mindig csak a gonosz barátnő maradsz aki elvette a barátjukat.

ha tudnád, mennyire jófej voltam a haverokkal a kapcsolatunk első évében.

azt néztem állandóan, hogy a haverjainak kedvezzek, hogy nehogy azt érezzék, hogy elveszem a barátjukat, és amikor neadjúristen kicsit besokalltam, hogy sose vagyunk kettesben és több időt töltött velem akkor rögtön én voltam a szemét, aki eltiltja.

Amíg nem lesz komoly barátnőjük , addig te mindig csak egy szemét maradsz a szemükben.

Sajnos ez van.