Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok, mit tanácsolnátok egy olyan fiúnak/férfinak, akinek azért érnek véget a kapcsolatai, mert "túl korán" kezd el ragaszkodni?
Nekem annyira természetesnek tűnik, hogy ha már csókolózunk, ha egy lány a nyakamba borul és öleljük egymást, akkor az érzelmeket se kelljen takaréklángra tenni, ne kelljen titkolnom, hogy netán aggódom érte vagy bennem lenne a törődhetnék. Ha egy fiúval/férfival hetek, netán hónapok alatt minden nap beszéltek, és ti magatok mondjátok ki elsőként azt, hogy SZERETLEK, akkor miért válik ijesztővé, ha egy férfi is ugyanúgy kimutatja a kötődést? Van egyáltalán értelme úgy párkapcsolatban lennem, ha meg kell játszanom magam, ha úgy kell viselkednem ami a természetemmel ellentétes?
Egyszerűen nem értem, egy lány miért csókol, vagy rohan előre és tervezi már az első lefekvésünket, ha lelkileg viszont nem tudná még odaadni magát. Nem a szívemben kéne előbb helyet találnia, és csak utána az ágyamban? Mert tényleg, lehet lehangoló, ha egy férfiért nem kell kapálózni, ha már meghódítjátok, másként tekintetek rá, onnan már nem izgalmas, nincs kihívás. Mégis túl könnyű lenne erre fognom, mert rengetegen élnek évek óta tartó párkapcsolatban, és kizárt, hogy ilyen hosszan játszaná mindenki a rejtélyes elérhetetlent, tehát velem van a baj. És azért furcsa, mert magával az ismerkedés részével még nem lenne gondom, jó a beszédkészségem és arcom, szemem miatt már elején jó benyomást keltek, ahogy később sem vagyok zavarban, nem vagyok az a könnyen feszélyezett típus. De eltelik pár randevú, egyre sűrűbbé válnak az együtt töltött percek és esténkénti netes beszélgetések, a lány hiányról és szerelemről beszél, ezért felengedek, én is kezdek megnyílni... és kész, elrontom. Pedig nem vagyok se féltékeny, se nyakban loholó, 5 percenként hívogató/hiányoló.
Egy lány ha csókol, és azt mondja szeret, attól még lehet nincs benne kötődés. Nálam viszont van, nekem kell hozzá.
És tudom, hogy bennem van a hiba, mert szinte mindig velem szakítanak, jó párszor átéltem már.
Meg kell tehát változnom, eddig rendben.
De hogyan érjem ezt el, miben legyek más ember?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Szerintem ezek a lányok nem szerettek téged igazán. Ha az ember nem szerelmes, akkor lehet teher neki a másik ragaszkodása - ha viszont szerelmes, akkor egy csöppet sem az!
Néhány jó tanács:
- mutasd ki nyugodtan a kötődésedet, de ne kezdj "nyáladzani"
- ne beszélj családról és gyerekekről már a 2. randin
- ne bambulj a lány arcába 5 centiről bájvigyorral a képeden (volt olyan exem, aki ezt csinálta...)
- legyen olyan nap, amikor nem hívod fel a lányt, vagy nem írsz neki neten - így eléred, hogy egy kicsit hiányozz neki, de mégse érezze, hogy elhanyagolod
- az érzelmeket pedig azért érdemes "takaréklángra tenni", mert így tovább tartanak majd :-) így marad tartalékod azokra az időkre, mikor már kezd lecsökkenni a szenvedély.
Köszönöm a válaszokat, nem számítottam ilyen gyors segítségre!
Több hasznos dolgot is írtatok, próbálom átgondolni melyik mennyire van meg nálam.
Nyáladzani szerencsére nem stílusom, de vigasztalni, jelen lenni mint támasz elég jellemző nálam, és igazatok lehet, talán tényleg "barát-zónának" számít, ha valakinek a vállán sírni lehet. Megpróbálok majd jobban odafigyelni erre és nem próbálok meg minden felmerült gondjában segítség lenni.
Nap minden percében keresni pedig szoktam, de ugye ezt fentebb már írtam, ha kimarad egy nap vagy csak este pár sort váltunk, az nekem sem gond, van mivel haladnom és teendőm nekem is. A család/gyerek vagy más távlati tervek pedig azért nem jelentenek gondot, mert még fiatalnak érzem magam a családalapításhoz, hiába vannak akik már 19 évesen vagy előbb is belevágnak. Önmagában a felelősségvállalással, ha egy kialakult, hosszabb ideje tartó párkapcsolatról van szó, összeköltözéssel, ott rendjén van... de engem is riasztana, ha valakiből 1-2 randi után máris előjönne a menthetetlen anyai ösztön, vagy máris azt ecsetelné, milyen színűre festené a leendő gyerekszobát. :-)
Amit írtatok, #2 és #3-as válaszoló, kedvesek vagytok, köszönöm. Én is így érezném teljesebbnek, igazibbnak a szerelmet, mert a puszta kavarásnál szerintem több is lenne bennem, nem igazán érzem jól magam a kimért, kiadagolt távolságtartásban. Mégis változtatni akarok, mert eddig sem felszínes, üres fejű lányokkal ismerkedtem, hanem olyanokkal akik nem csak kedvesek, de értelmesek, értékesek.
Szóval nem hinném, hogy bennük lenne a hiba, ahhoz túl sokat randevúztam és rontottam el pár hetet (max hónapot) követően, hogy tényleg csak pech legyen, egy kevésbé szerencsés sorozat. :/
*minden percében keresni pedig NEM szoktam
Pont a leglényegesebb szó maradt le. :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!