Van értelme így folytatni a kapcsolatunkat?

Mi is nagyon szeretjük egymást, ezt érzem is rajta, és én is szeretem őt, mert egyébként jó vele, nagyon sok gyengédséget, szeretetet kapok tőle.

Szinte naponta, 2 naponta van ilyen nagyobb beszélgetésünk, kisebb veszekedés. Eleve az öltözködési stílusom nem jön be neki, szeretek nőiesen öltözködni, ez nem azt jelenti, hogy kirakok mindent, de nem magasan záródó ruhákban járok, ez szerinte k*rvás.

Kicsit temperamentumosabb is vagyok, időnként meglódul a hangom, pl. ha mesélek valamit és beleélem magam, és kicsit hangosabban beszélek. Ezt sem szereti annyira.

Alapból elég nyitott ember vagyok, akiket kedvelek, azokat szeretem megérinteni, szeretek velük poénkodni, nagyokat nevetni. Nyilván nem simogatom a másikat, meg nem teszek félreérthető megjegyzéseket, és ez ugyan úgy van nőkkel is férfiakkal is, de szerinte ezek a dolgok félreérthetőek, és ezek neki nem tetszenek. És lehet, hogy nem szól érte, de ő ezeket így gyűjti magába, és ne csodálkozzak, ha egyszer lelép mellőlem. Ezt mondta.

Persze ő is ugyanúgy "bekóstolja" a nő nemű munkatársait, meg vannak ilyen kétértelmű poénkodások. Szóvá tettem már én is neki, de szerinte én is ezt csinálom...

Én 25 éves vagyok, ő 28.

Most éppen azon vágta be a sértődöttet, mert nem írtam neki egész nap. Dolgoztam, ő is. Én hazajöttem, ebédeltem, szusszantam kicsit, tettem vettem, majd utánanéztem neten egy-két dolognak, ami érdekelt, majd 1 órája írtam neki, visszakérdezett, hogy "Eszedbe jutottam?". És most nem reagál semmire, amit írok neki.

Az ilyen dolgokkal nem tudok egyszerűen mit kezdeni. :(

Már nincs is kedvem mondani neki, hogy mi lenne, ha ő írna. Ilyenkor úgy érzem szétszakadok belül.

Azt mondta nekem pár napja, hogy látszik, hogy nem foglalkoztak velem úgy lelkileg, mert megragadtam olyan 15-20 éves szinten érzelmileg....

Na ekkor ledöbbentem picit. Már nem is tudom valóban így van-e vagy csak hatni próbál rám....

Teljesen kiüresedve érzem most jelenleg magam belül.

Az éjjel beszélgettünk, mondta, hogy nagyon kivan, egyszerűen hirtelen eltűntek a céljai a szeme elől (elég nehéz időszakon van túl), elfáradt testileg, lelkileg.

Ma délután megint beszélgettünk, mondta, hogy legszívesebben felégetne mindent maga mögött és elmenne valahová új életet kezdeni. De én legyek erős és küzdjek.

Ez nekem annyira úgy jött le, hogy nem is tervez velem, nem látja a jövőt velem, amit egyébként már mondott nekem egyszer. Aztán azt mondta azóta azért letisztult a kép. De nem tudom hihetek-e neki.

Persze szóvá tettem ezt neki, hogy akkor most mi van, feléget mindent maga mögött és elmegy, nélkülem? Vagy hogy én nem szerepelek a jövőképében, nem tudja elképzelni velem?! Persze egyből mondta, hogy mivel én nem mögötte vagyok, hanem mellette, előtte, így nyilván velem kezdene új életet....

De nem tudom. Egyszerűen nem tudom mi van, mit gondoljak...