Lányok! Ti egy kapcsolatban elengednétek magatokat annyira, hogy hagyjátok kiszőrösödni a lábaitokat, ha a párotok őszintén nem bánná?

nem lenne könnyebb egy ilyen igénytelen pasi mellett

és nem hagyom meg szőrösen, szeretem, ha sima

Na, felszólaltak az agymosottak... Hű, de vártam.

Komolyan azon a véleményen vagytok, hogy aki nem tesz eleget a társadalmi elvárásoknak és idealizált szépségnek igénytelen? És amelyik férfinak van annyi sütnivalója, hogy ezt Ne Várja El, lehordjátok? Hú, csibéim, komoly probléma van veletek. Szépen átmosta az agyacskátokat a média. Igazodtok, mint a birkák - szépen, csendben, és akinek véletlenül eljut az agyáig, hogy hoppá, ez nem nem tetszik, lehet, hogy a nőknek ez nem olyan kafa, ledoromboljátok, mint egy jól idomított pincsi. Tyű, teljesítmény.

De az igazság, az, hogy a szőrtelenítés választás kérdése, nem igényességé. Mindenkinek szíve joga, mit tesz a természetes külsejével - és illene megtanulni ezt tiszteletben tartani.

Engem zavarna, úgyhogy nem hagynám megnőni.

Egyedül szülés után, az első harcos hetekben volt, hogy hosszabb lett a szőr itt-ott, mert nem az volt az elsődleges, természetesen.

Lázas, köhögős, hányós, torokfájós, felfájós, szédülős betegen kisebb gondom is nagyobb annál hogy lenyírjam a szőrt a lábamról....A férjem marhára nem foglalkozott vele. Azért aggódott hogy meggyógyuljak, levest főzött, gyógyszert csinált nekem stb.

Amikor semmi bajom, természetesen leszedem mert engem zavar.