Az ellentétek vonzzák egymást?

Gondolj bele: hosszútávon mi kifizetődőbb?

A folytonos ellentét, és az ebből származó félreértések/veszekedések, vagy a viszonylag azonos vélemény, egyetértés? Nem könnyebb azzal meglenni egy fedél alatt, aki nem csesztet napjában háromszor, miért lett fűzöld a fal, amikor az ő kedvenc színe a lila? Vagy akivel nem kell hosszú perceket azon gondolkodni, mi legyen a vasárnapi ebéd, mert amit te megesz, attól a másik hányik?

5ös, nem hiszem, hogy a kérdés arra vonatkozik, hogy egy pár közös nevezőn van, de néha azért vannak ellentétek. Persze, hogy vannak ellentétek, viták, minden kapcsolatban, még abban is, ahol teljesen egyfomák. Szerintem itt a kérdés arra vonatkozik, amikor a felek olyan szinten eltérnek egymástól, ami már vonzó, mert annyira más és új, hogy az izgalmas, és az kell neki.

Nekem volt ilyen kapcsolatom, másfél évig tartott. Úgy kell elképzelni, hogy szó szerint SEMMI közös nem volt bennünk. Moziba menni nem lehet, mert ami neki tetszett, nekem nem, zenét hallgatni, koncertre menni nem lehet. Színházat nem szereti, öltözködésemben meg akar változtatni, az ő stílusa meg engem irritált. A világnézet is teljesen más, olyan szintű különbségekkel, mint a náci és a hippi nézőpontok. Még ha nem is pont ez, de ennyire különböztünk. Másfél évig jó volt, érdekes volt, izgalmas volt.

Aztán találkoztam egy olyan férfival, akivel olyan szinten nagy az összhang, a megértés, hogy elképesztő. Zene, filmek, érdeklődési kör, világnézet, végzettség, az elképzelt jövő, az ízlés nagyon sok mindenben (könnyű volt bebútorozni a lakást), etc. Sokkal könnyebb vele boldognak lenni, és nincsenek frusztrációk, amiért egyik vagy másik fél lemond valamiről, amit szeret, csak mert a másik nem szereti. Az exemmel folyamatos gond volt, hogy a szexuális életben mindig másra vágyott, amit én sosem tudtam volna megadni neki, a mostani barátom meg majdhogynem ugyanazokat a fantáziákat tartja vonzónak, mint én. Sokkal, de sokkal könnyebb így az együtt élés (mert azóta már összeköltöztünk), a párkapcsolat fenntartása, és úgy általában az egész élet kiegyensúlyozottabb, boldogabb. Nem is veszekszünk, és ha mégis, az is olyan szintű dolgokon, mint hogy felkajálta az utolsó maradék sütiket is, nekem nem hagyva. Konkrétan amióta együtt vagyunk, két, ehhez hasonló kaliberű vitánk volt, pedig nem tegnap jöttünk össze. Az exszel az első két hétben veszekedtünk már, mert ez nem volt jó, az nem tetszett, egyszerűen mások voltunk.

Izgalmas az ellentét, de a különbségek előbb-utóbb kiütköznek. Nem mondom, hogy nem lehet vele együtt élni, akár még izgalmas is lehet, de én személy szerint boldogabb vagyok olyan kapcsolatban, ahol nem kell nap nap után megküzdeni azért, hogy működjön, hanem magától megy az egész, simán, természetesen, és gyakorlatilag kompromisszumokra sincs szükség, mert mindkettőnknek majdhogynem ugyanaz a jó. Én sokkal jobban érzem így magam. Más nevében nyilván nem nyilatkozhatom.

Kérdező, szerintem ezért van ez így, de nyilván ez személyenként változó.