Hogyan tudnám kiverni a fejemből, ha hónapok óta nem sikerül?

Pár hónappal ezelőtt nagyon belezúgtam egy srácba. Azt hittem,viszonozza, és elszállt az agyam, nagyon nyomultam. Az igazság az szerintem, hogy az elején bejöttem neki, de a nyomulásommal elszúrtam mindent, és egy teljesen más képe alakult ki rólam, abszolút nem az jött le, hogy félénk vagyok alapjában véve. Miután eltűnt a rózsaszín felhő, rájöttem, hogy ez teljesen egyoldalú, és megpróbáltam elfeljteni, ami rohadt nehéz volt, mivel a csoporttársam. Márciusban még fellobbant bennem a remény, mert párszor szemeztünk (azóta sem értem, hogy miért csinálta, ha abszolút nem jövök be neki). Maradék büszkeségemet összeszedve kerülni kezdtem (mert ha csak megláttam, attól is elvörösödtem, mint a rák) aztán egyszer-kétszer kedvesen beszélgettünk valami egyetemmel kapcsoaltos dologról. Igyekeztem minden erőmmel a tanulásra összpontosítani, és nagy nehezen eljutottam arra a szintre, hogy a nap 24 órájában nem ő jár a fejemben. Azt hittem egy nyár bőven elég lesz, hogy túl legyek rajta, de a távolságtól csak még többet gondolok rá, annak ellenére, hogy időközben barátnője lett (ez az infó mondjuk nem teljesen biztos, csak hallottam valakitől). Sokat fantáziálok róla, miközben mindig elmondom magamnak, hogy nem, 100%, hogy nem fog rám írni, csk úgy spontán, nem, nem fogunk beszélgetni, és nem, nem fogja keresni a tekintetem, főleg a társaságom. És mégis elképzelek helyzeteket, ahol ezek megtörténnek, és kiderül, hogy tetszem neki. Közben nyomorultul érzem magam, mert biztos, hogy ő nem gondol rám abszolút. Pár hét múlva fogunk találkozni, és már most rettegek, hogy akkor hogy fogok érezni, ha élőben látom, hallom. Szerintem minden csak fel fog erősödni, és újabb hónapokon át fogok szenvedni...Hogyan rejtsem el, hogy még mindig odavagyok érte? Elfeljteni lehetetlen, mert naponta fogom látni. 22L