Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek romantikus vagyok ha ilyen verseket írok?
Egyáltalán szép ez a vers?
Írok még ha valaki szeretné
A tenger szülöttje
A hullámzó tenger mélységéből
Álomringató dal feltör
Mely nagy vihart kavar szívemben
Eltörölve minden más érzelmem
Lassan alkot fesz és formál
Elborítja ez a kékes óceán
Vörös lángja felfelé tör
És belecsap szívembe ez a tőr
A lélek hangja fel-felemelik
Míg nem megjelenik
Hatalmas szárnyát kitárja
És gyönyörű szívébe szívem zárja
Elragadta és megszerezte
Tüzes erejével lelkem égette
Forró ölelésétől elporladok
Tiszta lelkemmel vele összeolvadok
Hirtelen magával ránt a mélybe
A bölcsőjének tiszta vizébe
Hol tüzes lelkét a víz enyhíti
És tengervilágát dalai, megvédi
Ott élek vele vágyban
Elhagyva érte házam
Összefonódva lelkünk
Szerelemben, ez a mi kertünk
válasza:Pont ő ne lenne az?
Persze, hogy Ady is meleg :D
válasza:Tetszik a lelkesedésed, hadd legyen néhány építő jellegű észrevételem az első alkotásodhoz.
Szépen felépített vers, látszik a szerkesztettség igénye. Érzem benne a fokozást, ami a gondolati tartalomhoz kapcsolható: a szavak hangalakja és jelentése egyaránt mutatja a képi dinamikai változásokat, amik a lélekben létrejövő változásokkal párhuzamba állíthatók. Az sem lenne önmagában baj, hogy nem a tiszta rímekre törekedtél, amik elvonhatják a figyelmet a tartalomról; lenne ebben valami szimpatikus spontaneitás, gondolatiság, érzelmi többlet és még dallamosság is (az utolsó versszak például kifejezetten tetszik). Viszont számomra a vers a mostani formájában nem elég hatásos. Valahogy szétesik számomra, inkább látom csapongó pillanatfelvételnek a lélekről, mint egy jól átgondolt egésznek, hiányolom belőle az összetartó erőt. Nem érzem benne azt a bizonyos pluszt sem képi világában (kicsit én is közhelyesnek tartom), sem érzelmi szinten, sem gondolatilag. Elolvastam, megcsodáltam a romantikus látványelemeit, de nem vágyom arra, hogy újra és újra átfussam.
Találtam benne olyan részeket is, ahol a megfogalmazás miatt nem egyértelmű nekem, miről is van szó valójában. És ez ebben az esetben nem titokzatosság, hanem néhány értelemzavaró momentum. Pl. a második versszakban a "fesz" (ha "vesz" volt eredetileg, és elírtad, akkor elnézést), az ötödik versszak utolsó sorában a "megvédi"-nél nem világos, ki és mit véd meg (gondolom, a "tengervilágát" a tárgy, de ha a "dalai" az alany, "megvédik" lenne). Az alany sokszoros elhagyása máskor is problémát jelentett a megértésben. Azt tanácsolom, kicsit több tudatossággal fogalmazz; attól még nem vész el a tartalom, hogy csiszoltabb a megformálás.
Köszönöm, hogy meghallgattad a véleményem, remélem, javadra szolgál majd.
16:01-nek:
Köszönöm az építő kritkát!
Elemzem röviden a versemet ott ahol nem tiszta a kép és elmondom én hogyan gondoltam!
A leg nagyob problémám amikor írok hogy a megfelelő a rímet megtaláljam. Megvan a gondolat amit ha simán leírnám megállná a helyét csak nem rímelne ezért kell néha átírnom és akkor tűnik olyan nyakatertnek!
Igen a fesz az elírás jól láttad
5.vsz-ban:
A tengervilág dalai pl.: (hullámzás, viharok, buborékok, csobbannás amikor a hal ugrik stb.) vagyis az egész tengeri életre, tengeri ökológiára utalok azzal, hogy tengervilág dalai, és ez védi meg őt illetve minket, mikor a tenger alá merülünk
Még egy vers:
Megkísértés
Az inda lassú kúszása
A rózsa fájdalmas hervadása
Borostyánba ragad szívem
Tövis vágott testemen sebet
Sötét árnyék szőtte be életem
És mindenem megégette
Mikor a félelemnek lángja
Életvonalam elvágta
Mesteri szenvedélyes játék ez?
Kívántad hogy átéljem ezt?
Kígyó simul meztelen lelkemhez
Isteni harag ver most meg
Az óratorony már éjfélt ütött
A harag szele süvöltött
Sötét mászott be ablakomon
Jegyét otthagyta a falamon
A hajnal könnye írja fel nevem
Az égre s tudom már vár a verem
Fehér galamb száll a távolban
Engem nem visz el csak álmomban
válasza:KÖszönöm szépen!
:D:D:D:D:D
Teszek még fel verseket
Új Versem:
Büntetés
A sellők a partra vetették magukat
És a vízben hagyták álmukat
Ha a lélek száll a félelemhez
De élet száll az édenhez
Végtelenhez
A reménység sugara már kihunyt
Az élet szele nem fúj
Érzelem mélyen a földben
Szétégve a sötétségben
a semmiben
Angyal tollak hevernek a földön
Gyermekek vére a gyilkos tőrön
Nap se kel fel többé
Sötét van örökké
Mindörökké
Fájdalomra vigasz csak egy lehet
A halál fájdalmat ad de vehet
A csend magánya hívogató
Kínt adó vagy szabadító
Simogató
Könnyeim vigyetek felé
A földi szenvedés már elég
Ott a csönd már nem kínozhat
A büntetés keze megfojthat
Lelkem pusztulhat
Ott más kárára már nem lehet
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!