Elmondjam a páromnak?

1 éves párkapcsolatom van. A párommal jól megvagyunk.

Elég szűk a baráti társasága, kevés embert enged közel magához. Igazából 3 nagyon jó barátja van.

Ebből 1 pasi egyedülálló. Nekem sosem volt szimpatikus, de a párom "szereti" őket, és sűrűn összejár velük.

Ez az egyedülálló pasi többször tett megjegyzéseket, hogy a párom milyen szerencsés, milyen csinos vagyok, és mennyire bírja, hogy ennyire vidám természet vagyok. Én ezeket a bókokat nem vettem komolyan, de jól estek, úgy éreztem a barátai elfogadnak és szívesen vannak nálunk ( együtt élünk pár hónapja).

Én 25 éves vagyok, a párom 37 és a barátja is ebben a korban van. De Ő tipikus agglegény forma.

2 napja elvoltunk közösen egy étterembe vacsorázni, én kicsit késve értem oda (családi összejövetel miatt) és a fiúk addigra már ittak egy kicsit.

A sztori lényege, hogy mikor egy asztalnál ültünk ez a srác megfogta a combomat és mindeközben zavartalanul beszélt a páromhoz. És pedig a sokktól köpni nyelni nem tudtam, nem szóltam egy szót sem, csak ellöktem a kezét.

Aztán a párom elment fizetni én pedig elindultam kifelé EGYEDÜL, aztán utánam jött, adott két puszit és azt mondta, ha nem lenne itt a párom akkor már lerángatta volna a ruhát rólam a mosdóban. MAjd mintha semmi nem történt volna elment haza.

Első blikkre nem is lenne kérdés, hogy a páromnak elmondjam-e, de tudom, hogy kevés barátja van, és ez az undorító patkány ráadásul pont olyan mintha a testvére lenne. Feltételezem engem jobban szeret, és hinne nekem, de akkor sem tudom. Viszont ha nem mondom el akkor legközelebb mit fog csinálni a srác? Azt hinné megengedhet magának mindent.

Jól látom a dolgokat?