Menjek hozzá, vagy ne?

Sziasztok! Én arra vagyok kíváncsi, hogy ti mit tennétek a helyemben. Tudom, hogy ezt egyedül nekem kell eldöntenem, de kíváncsi vagyok mások véleményére, háta könnyebb lesz döntenem. 24 éves vagyok, a párommal 15 éves korom óta vagyunk együtt. 22 éves koromban megkérte a kezemet és jövő nyárra tervezzük az esküvőt. (Mert akkor leszünk 10 éve együtt). A problémám az, hogy egyre többet érzem azt, hogy nem vagyok már szerelmes és tudom, hogy a szerelem egy idő után elmúlik, de nekem már a szenvedély is teljesen megszűnt. Szeretem, mint embert és tisztelem is. Felnézek rá, és úgy gondolom, hogy ő az egyik legjobb ember a világon. Segítőkész, dolgos, tisztelettudó. Még mindig a tenyerén hordoz, de valami mégis megváltozott, eltűnt a tűz a kapcsolatunkból. És szerintem ezt nem csak én érzem így, hanem ő is. Ezen a nyáron már eljutottunk arra a szintre, hogy elmentünk kettesben a Balatonra és nem tudtuk élvezni. Úgy értem egymás társaságát. Nem veszekedtünk, meg semmi ilyesmi, csak úgy voltunk, mint két idős házaspár. Ha a barátaink is ott vannak, akkor jól elvagyunk, de kettesben unalmas. A szexuális életünk sincs már egy jó 1.5 éve rendben. Ritkán bújunk össze, akkor is amolyan "azért két hétben egyszer csak illendő" alapon. Nem tudom, hogy ő hogy van vele, de nekem már az együttlétek sem olyanok, mint régen. Gyakorlatilag csak túl akarok lenni rajta és néha a sírás kerülget. Főleg akkor, amikor belegondolok, hogy milyen jó ember és én milyen szemét vagyok, hogy ilyen gondolatok vannak a fejemben. Az agyam küzd a szívem ellen. Az agyam maradna, a szívem menne. Én még ilyet sosem hallottam. :( Tudom, hogy már rég beszélnünk kellett volna erről, de magamnak sem merem bevallani, hogy baj van. Meg azt sem tudom mit mondjak, össze vagyok zavarodva. Az biztos, hogy sosem csalnám meg, tehát nem az van bennem, hogy azért akarok menni, mert vágyom az újra. Egyszerűen csak nem érzem, amit szerintem kellene éreznem, és nem tudom, hogy feléleszthetem e újra az érzéseket. Már vagy 1.5 éve próbálkozom vele, gyötröm magam, de nem megy. :( Néha úgy érzem megfulladok, lépni viszont nem merek, mert nem akarom borítani az egészet. Gyűrűt visszaadni, családok között veszekedés, stb stb... Nem a magánytól félek, hanem őt félek elveszíteni. És sajnálom nagyon, mert iszonyatosan szeretem, csak már nem úgy... :( Ő 25, én 24. Mit tegyek? :( Hogy javítsam meg az érzéseimet?