Menjek hozzá, vagy ne?

Kell, hogy az ember más tapasztalatokat is szerezzen.....ha több mindent kipróbálsz jobban megbecsülöd azt ami van. Lehet ha elötte átvertek volna vagy 10-en akkor egy percig sem gondolkodnál. Azt nem tudod milyen lehet mással.....lehet ki kéne próbálni.

Ami viszont melette szól, hogy ennyi idő....és hűséggel melletted áll és mai napig elakar venni. Ez lehet egy biztos társ lenne egy életen át.

Menjetek el párterápiára, szervezetek randikat, csináljatok valami spontánt, próbáljátok meg felfrissíteni a szexuális életeteket akár kellékekkel, szerepjátékkal, de akár egy szexuálpszichológust is felkereshettek.

A kapcsolatotok még menthető, és ha tényleg szeretitek egymást egy próbát mindenképp megér, szerintem még fellobbantható az a régi láng.

Próbáljátok valami újdonsággal felpezsdíteni a kapcsolatotokat, de ha sehogy se megy, inkább most menjetek külön, mint hogy évek múlva házasságból váljatok el. Az meg, hogy mit szólnak a rokonok, ne érdekeljen titeket, akár még tolhatjátok is a tervezett esküvőt, ha mégis működik, senki más nem számít most, csak ti. Olyan fiatalok vagytok még.

Az egyik szomszédomék jártak úgy, hogy esküvő előtt nem teljesen volt minden rendben, a menyasszony érezte akkor hasonlóan magát, mint most te, vacilált, de a rokonokra, ismerősökre tekintettel mégis összeházasodtak, aztán pár évvel később elváltak, és mára mindkettőjüknek lett más. Megspórolhattak volna egy válást, ha akkor nem rohannak bele az esküvőbe.

1.Ugyan már. Nem te lennél az első,aki visszaadja a gyűrűt.

2. A szülőknek meg semmi köze a szakításhoz,vagy ahhoz, hogy együtt maradtok-e.!

3. Talán pár napig nélküle kellene lenned, hogy eldöntsd mi a helyzet.Egyáltalán hiányozna-e.

4.Úgy gondolom, ha már igazán szexuálisan sem gerjedtek egymásra,akkor veszett fejsze nyele.

Jesszus, milyen valaszok vannak itt...

Nos, szerintem tudod te mar nagyon jol, hogy szakitani akarsz, csak megerositest keresel.Felbontani egy hosszu kapcsolatot sosem egyszeru, de inkabb ez, mint elrontani az egesz eletet azzal, meg a sajatod is, hogy osszehazasodtok, mert "reg vagytok egyutt" vagy mert "ez a kovetkezo lepes".

Nem azt mondom, hogy rögtön dobj a kukába egy ennyire hosszú kapcsolatot, de ameddig ilyen érzéseid vannak, nem szabad hozzámenni...annak válás lenne a vége, még ha nem is megcsalás miatt.

Valószínűleg az van, hogy túl fiatalon vállaltál be egy ennyire komoly kapcsolatot, és nem voltál rá felkészülve. Tetszik, nem tetszik, ez tiniszerelem volt, ami elmúlt. Gondolom nem feküdtél le másik pasival előtte, ha azt mondod vágysz az újra, és ha így érzed, nem is szereted már...

Szerintem ha befigyelt volna pár pofára esés, csalódás, szakítás előtte, akkor meg tudnád becsülni azt amid van. Egész máshogy viszonyulnál hozzá. Tudnád értékelni stb.. mert tudnád milyen az amikor vége van egy kapcsolatnak, és megbántanak, elhagynak, megcsalnak stb...

Én mindent odaadtam volna, ha a férjem lett volna az első és egyetlen férfi az életemben, mert kamaszkoromtól nem voltam az a gyűjtsünk be minél több tapasztalatot fajta. 1 embert szerettem volna egész életemben, csak hát nem jött össze elsőre:).... rengeteg fájdalmas csalódástól mentett volna meg... Akkor jöttem össze a férjemmel, amikor annyi idős voltam mint te most. 24 évesen.

Az érzéseidet nem tudod megjavítani. A kapcsolatot lehet, és meg is kell próbálni. Beszélgessetek sokat erről a pároddal, szervezzetek kettesben közös programokat, újítsatok a szexben stb... Adj erre magatoknak fél évet mondjuk. De addig adjatok bele mindent. Ha nem működik akkor pedig pontot kell tenni a kapcsolat végére, mert már teljesen elmúltak az érzéseitek. És így indítani egy házasságot, értelmetlen és felesleges. Csak egyel több válás lenne utána.

Egyébként rosszul tudod. AZ igazi szerelem soha nem múlik el. De egy ember máshogy érzi a szerelmet 16 évesen, meg máshogy felnőtt fejjel. Nem ugyan az. Nálatok pont ez a probléma. Ott ragadtál egy tinikapcsolatban. Érzed hogy nem szereted már szerelemmel, de ragaszkodsz is mert megszoktad hogy ő van.

Mindenképp mérlegelni kell a próbaidő után. Vagy vele maradsz, és jó eséllyel boldogtalanul, szerelem nélkül kezded a házasságodat, ami rég rossz, vagy szakítasz, és begyűjtesz pár csalódást, tapasztalatot. Aztán vagy rátalálsz az igazi szerelemre idővel, vagy egyedül maradsz.

Persze, szeretheted mint embert, de úgy a barátaidat is szereted, mégsem mész hozzájuk. Erre nem lehet alapozni egy házasságot.

Minden esetre véleményekre voltál kíváncsi ezért leírom az enyémet. Én nem maradnék olyannal együtt, akibe nem vagyok már szerelmes olyan szinten, hogy mellette másra vágyom (te úgy írtad újra), és szerintem még mindig jobb egyedül, mint egy langyos, semmilyen érzelemmentes kapcsolatban/házasságban, amit csak a megszokás és az együtt töltött évek tartanak össze, semmi több.