Hogyan küzdhetném le a már-már beteges féltékenységemet?

A barátommal már hosszabb ideje együtt vagyunk, 2 hónapja költöztünk össze. Az a baj, hogy borzasztóan féltékeny vagyok, pedig tudom, hogy szeret, de mindig kételyek meg rossz érzések jönnek elő bennem. Ez amiatt is van, mert az előző barátom (aki az első volt nekem) megcsalt.

Képtelen vagyok legyűrni a féltékenykedést. Anno mikor egy rendezvényen voltunk, akkor is 5 percenként azt hallottam, hogy "jaj ott a Vera, akit XY helyről ismerek látásból, jaj az meg a Kata akinek bejöttem, ott meg a Zsófi akibe szerelmes voltam, de nem jöttem be neki, stb stb". Valószínűleg olyan nem rossz szándékkal mondta ezeket, de nekem mégis nagyon rosszul esett, mert ha fontos ember akkor vigyen oda, mutasson be, de ha nem, akkor meg mit foglalkozik vele? Elmentünk a mobilwécéknek, véletlenül rányitott egy csajra, aki meg csak vigyorgott rá abajogva, nézek rá, hogy mi van és akkor nevetve mondja hogy "semmi extra, ez nála mindennapos a munkahelyén" (gyárban dolgozik). Hát mondom nagyon jó, ha ő minden nap rányit a nőkre, azok meg csak "úgy" vigyorognak vissza rá...

Meg a haverjával el szoktak járni egy szórakozóhelyre, később lett csak furcsa, amikor rájöttem, hogy az a hely nagyon messze áll a barátom stílusától, de azzal nyugtatott, hogy a havernak vadásznak barátnőt. Csak amikor lett barátnője, akkor is lejártak, aztán csak elkotyogta, hogy azért járnak le, hogy "legeltessék a szemüket" (szó szerint így mondta), tán rajtam nincs mit legeltetni, én nem vagyok már elég jó? Ráadásul amikor egyszer annyira összevesztünk, hogy majdnem szakítottunk, akkor is elmentek a haverjával bulizni, persze nem mondott nekem semmit. Utána kiderült, hogy táncolt valami nővel, mert mérges volt rám és így akart "visszavágni". Ez pedig csak olaj volt a tűzre.

A hétköznapokban egyébként nincsen baj, de amikor kanbuli/női munkatárs/női ismerős kerül a témába, na akkor én meg tudnék semmisülni. Állandóan rettegek itthon, hogy vajon mit fog csinálni, mit nem mondd el, mi volt valójában azzal a nővel akiről beszél, és már saját magamat kergetem az őrületbe. Beszéltünk már erről és biztosított, hogy nincs senki rajtam kívül, nagyon szeret engem és szeretne majd eljegyezni, meg minden. Mégis bennem van a féltékenység amitől nem tudok szabadulni.

Mit csináljak? Nem akarom tönkretenni a kapcsolatunkat az állandó féltékenységgel meg számonkéréssel, de nem tudom hogy vethetnék ezeknek véget, amikor nagyon nehéz.

23/N