Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Folytassam vagy ne ezt a kapcsolatot? (17/L)
A kérdésem a szakitásra vonatkozik. Tudom, hogy ez nagyon szubjektiv dolog, és csak én dönthetem el, hogy mit akarok, szóval ezt nem kell megirni válaszként. De gondolom, hogy patthelyzetben nem csak én vagyok/voltam az olvasók közül, ezért tudnátok segiteni. Nem konkrét igen-nem válaszok kellenének, hanem tanácsok, hogy eljussak a válaszig.
Röviden a helyzet: távkapcsolat, én 17, ő 16, lány vagyok. Már majdnem fél éve tart ez a kapcsolat. Neki ez az első komolyabb, nekem nem. Ő elég kezdő érzelmi, szexuális téren, mindenhogyan, de látok úgymond fejlődéseket, hogy udvariasabb lett stb. De valami nem stimmel, több mint 100 km-re lakunk egymástól, hétvégeken, szünetekben tudunk csak találkozni, és valahogy nekem ez nem elég, főleg, hogy most készülök érettségire, nyelvvizsgára stb. szal fontos, hogy legyen szabadidőm. Akarom is meg nem is látni őt. Ha vele vagyok, akkor nagyjából jó minden, de ha nincs velem, szinte nemis hiányzik. Egyre több apró dolog zavar benne, észreveszem a hibáit. Már a kapcsolat elején is tudtam, h nem vagyunk egyformák, naggggyon nem, nem egy cél fele halad az életünk, családunk, tanuláshoz való hozzáállásunk, elképzelésünk az életről, minden különböző. Egyre inkább úgy érzem, ahogy komolyodik a kapcsolat, hogy nem is ismerjük egymást. Túljutottunk a felületi időszakon, amikor csak ismerkedünk egymással minden téren, és rájöttem, hogy semmilyen téren sem elégit ki. Se a szexben, se a beszélgetésekben, se a találkozások minőségében, valahogy az egész stilusa nem nekem való.
DE: szeretem, ő az első, akinek őszintén kimondtam, érzem, hogy ő is piszkosul szeret, de lehet hogy én őt nem eléggé...vagy nem is tudom, idegesit, néha már zavar, ha hozzámér, ha felhiv, pedig legbelül érzem hogy kell, főleg, hogy többet lássam, paradox egy helyzet.
De az is lehet, hogy megijedtem, hogy valakihez ennyire közel kerültem, de lehet, hogy épp nem, és ezért taszitom magamtól. össze vagyok zavarodva. Még most szeretnék kilépni a kapcsolatból, amig nem olyan komoly, vagy hogyismondjam....nem akarom megvárni, hogy jöjjön egy harmadik....aki közelebb van mindenhogy hozzám...
Ezért kellenének tanácsok, bármilyen, hogy Te, ha a helyemben lennél, mit csinálnál, kérdeznél, tennél, hogy tudjál dönteni.
Köszi mindent
válasza:Hát, sokan mondják hogy a távkapcsolatok nem nagyon működnek. Mivel ő még egészen fiatal, bizonyára tanulhat az esetből, még előtte áll az egész élet, de mivel - mint mondtam - fiatal, lehet hogy kicsit rosszul tűrné a szakítást. Én sem tudnék mit tenni. :s Kérj tőle egy kis időt, hadd menjenek le a vizsgák, aztán ha az megtörtént, akkor tiszta, stresszmentes fejjel át tudod gondolni az egészet.
Viszont ha tényleg nem hiányzik, ahogy írtad, akkor lehet hogy már nem is szereted, viszont csak barátságot érzel. Barátokkal is jól lehet érezni magadat. :)
válasza:Ezen gondolkodnod, és nekem is gondolkodnom kell.
A legfontosabb dolog, hogy tégy rendet a lelkedben!
Várj, ne találkozzatok, és ekkor megjön a válasz, vagy hiányzik cudarul, vagy nem.
És ő?
Hogy reagál majd erre, ez is segít, neki hiányzol vagy nem..
válasza:Szia!
Én a Te helyedben lennék:
Megmondanám a srácnak, rendesen,nem bunkózva, hogy mit érzek. Azt hogy nem tudom, hogy mit érzek, hogy össze vagyok zavarodva. De szerintem még várj egy kicsit avval hogy szakíts vele, mert ha úgy érzed ott legbelül, hogy talán szereted, akkor várj. Megmondom miért: mert az is lehet, hogy azért idegesít, ha felhív, az hogy hozzád ér azért zavar, mert nagy rajtad a nyomás. lehet hogy csak ezt most azért érzed mert nem sokára jön az érettségi meg a többi dolog ami miatt amúgy is feszült vagy. De az viszont teljesen korrekt hogy nem akarod megvárni hogy egy harmadik ember lépjen be a kapcsolatotokba. Szerintem várj a szakítással. Ülj le a barátoddal egy délután beszélgetni, mondd neki hogy komolyan szeretnél vele beszélgetni, és mondd el neki őszintén hogy mi a helyzet.
Remélem tudtam segíteni:D
pusz:D
válasza:ha ugy erzed hogy teljesen mas iranyba halad az eletetek, nincs jovoje a kapcsolatnak. hosszu tavon sajnos a legnagyobb szerelem sem tud osszetartani egy olyan kapcsolatot amit az eletcelok, a vagyak, stb mas-mas iranyba huznak. lehet hogy egyesek ezert feluletesnek hivnak, de szerintem fontos hogy a felek intelligencia, muveltseg, csaladi es tarsadalmi hatter szempontjabol is kb 1 szinten legyenek. itt nem arrol van szo hogy egy orvosnak csak orvos tars valo mert a munkaugyeit nem tudja megbeszelni egy vizszerelovel mivel a munkajat senki nem viszi haza. de ha az 1ik fel inkabb szinhazba menne pentek este, a masik meg wrestling meccsre..... (ezek nem altalanositasok, csak szemlelteto peldak)
ebbol nem hiszem hogy komoly kapcsolat lesz, olyan aminnek jovoje van. visont ha nagy a szerelem, nem tudom hogy lehet kibirni egy szakitast. mert akarhogy kezded eszrevenni a hibait (ez normalis es lekerulhetetlen), nincs kedved talalkozni, nem hianyzik. stb mikor arra fog kerulni a sor hogy szakits vele es ezzel szenvedest okozz neki.... meg ugyis nehez lenne ha te mar nem ereznel iranta. de igy, maradek erzelmekkel, ragaszkodassal nem fogsz birni szakitani. szerintem hagyj meg egy kis idot amig jobban korvonalazodik benned hogy mit szeretnel igazan.
válasza: válasza: válasza:1. Ha szétagyalod, persze hogy kijönnek ilyenek.
2. ha tudod hogy nem felel meg neked akkor vagy alakítod a kapcsolatot és küzdesz, vagy feladod. ennyi.
3. lehet hogy tényleg megijedtél.
válasza:Nem tudom mit érzel pontosan a barátod iránt, de szerintem nem szereted, legalábbis nem szerelemmel. Elmondom miért gondolom így: én, akármilyen sztesszes vagyok is, és nagy rajtam a nyomás imádom ha a barátom hozzám ér, foglalkozik velem. Sőt különösön ekkor imádom és igénylem (vizsgaidőszak, nagy feszültség stb).
Nálunk is vannak különbségek én is észreveszem a hibáit de azzal együtt szeretem és nem. Az hogy nem elégít ki a sexben még oké, lehet hogy tapasztalatlan, vagy nem tudja mit is szeretsz pontosan, de az hogy a beszélgetésekben és találkozásokban sem az már baj. Én imádok minden percet amit vele tölthetek, nekem arra a 45 percre hiányzik amikor külön van óránk...alig várom olyankor a szüneteket. Neked meg egy hét alatt sem hiányzik annyira hogy vággy utána? Beszéld ezt meg vele hogy ő mit gondol erről és mit érez. Közösen kéne megoldanotok.
válasza:Én voltam ilyen helyzetben.
Szerettem, de nagyon mások voltunk. Először elkezdtek idegesitani egyes dolgai, utána egyre kevesebb pozitiv tulajdonságát láttam meg, viszont negativat annál többet.
Nekem is pont vizsgáim voltak és nagyon feszült voltam. Hirtelen felindulásból szakitottam vele. A szakitás előtt húsz másodperccel még nem akartam, hogy vége legyen. Azt a napot végigsirtam, nagyon nehéz volt, egy hétig vártam, hogy jelentkezzen és visszajöjjön hozzám. Eltelt az a hét és olyan érzésem volt mintha rabságból szabadulnék, megkönnyebbültem és rájöttem, hogy jó döntést hoztam. Néha még eszembe jut, néha össze is futunk, de már nem fáj, barátok vagyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!