Úgy érzem, nem vagyok elég fontos párom szemében?

több mint 3,5 éve együtt vagyunk. Ebből 3 éve már együtt is élünk, korán összeköltöztünk, és ez nem jelentett soha sem problémát.

Amióta van munkahelye, én vagyok az utolsó a sorban.

Nem, nem arról van szó, hogy a munkája is fontos, és mit képzel... egyszerűen arról: ha anyuci kér valamit, azonnal megteszi neki, ha apuci kéri, az is szent, ha bárki más kéri azt is megcsinálja. De pl ilyen, hogy szemetet vidd le, vagy légyszíves hozzál tejet, vagy légyszíves teregess ki, vagy légyszíves törőld le magad után a konyhapultot? nem... erre annyit mond: nem érdekel, mert lényegtelen, és elfelejtetem.

Ja meg még ennyivel kiegészítette: ilyen vagyok, nem tudok megváltoztni.

De ha más kéri, egyből megcsinálja...

természetesen beszéltem vele erről, de mint írtam ez volt a reakció.

Mindig elnéztem ezeket neki korábban, de mikor már 100x szólok, és tök normálisan, akkor is tovább játszik a gépen, vagy azt se tudja mit mondok, csak annyit mond: persze, oké...

Egyik fülén be másikon ki.

Nem tudom, ez normális-e?! nem dolgozik annyit, bent van 7-8 órát, vagy egész nap gépezik, vagy pakolásznak.

Annyit hozzátennék: egyelőre 4-en lakunk együtt egy háztartásban, én igyekszem szorgalmas lenni, anyós mindig tanítgat, de Párom semmit se képes megtenni.

Szerintetek ez a normális? ha egy férfi csak a munkahelyén teljesít, és ami azon kívül történik ahhoz nyúlnia se szabad? főleg ha én kérem?