Miért kell zaklatnia, ha már vége? Miért nem engedi, hogy elfelejtsem?

Szóval, volt egy barátom, akibe már elég régóta szerelmes voltam. Összejöttünk, mindenki boldog volt, tök jól megvoltunk. Aztán ő tavaly nyár végén közölte, hogy hát ő külföldre költözik, az apjához (jelzem, ez több, mint 10000 km) és kiderült, hogy ezt már május óta tudta!

Szakítottam vele és ha Pesten volt, kerültem, nem is láttam azóta. Erre ma/tegnap összefutottunk egy szórakozóhelyen és elkezdett velem vitatkozni kb., hogy miért cigizek, hogy vehettem fel ilyen ruhát, meg hogy már kezdi azt gondolni, hogy amiket hallott rólam, azok mind igazak és hogy változhattam meg ennyire, rám sem ismer lassan. Aztán hazahozott, mikor egy srác felajánlotta, hogy elhoz. Erre elkezdett égetni, hogy biztos nem engedi, hogy felüljek egy motorra, meg azonnal szálljak le, ne várjam meg, míg ő szed le onnan.

Úgy viselkedik, mintha ő egy szent lenne, pedig ez egyáltalán nem igaz. Régebben minden balhéban, buliban benne volt, folyton a figyelem középpontjában volt, most meg előadta a jófiút, aki aggódik értem.