Jól gondolom, hogy ez már erősen súrolja a hülyeség határát?

Már 7 hónapja szakítottunk a volt barátommal, egy hosszú, komoly kapcsolat volt. Mindig mellette voltam, támogattam lelkileg, tehát tényleg nagyon szerettem. Azóta annyira haragudtam rá, hogy Megpróbáltam kemény lenni és magasról tenni rá, ahogy ő is tette velem. Külföldön van, részben emiatt mentünk szét. Most kint is ugyanolyan rossz helyzetben van, mint ami elől innen menekült, ráadásul már én sem vagyok neki, barátai sincsenek igazán. Megsajnáltam, a haragom elillant már, viszont nem tudnék vele újra együtt lenni, de a barátság szerimtem már működne, ha felvenném vele a kapcsolatot, ugyanis törölt mindenhonnan, bár okot nem adtam rá, csak így akart felejteni. Érzem, hogy szüksége lenne egy jóbarátra, aki lelki támaszt nyújt neki. A szülinapja is mostanában lesz. Arra gondoltam, ez alkalomból felköszönteném e-mailben, és megpróbálnám felvenni vele újra a kontaktot. Hiányzik és jól esne néha egy hatalmas ölelés tőle. Néha azt kívánom, bár ne kattant volna be és ne viselkedett volna úgy, ahogy. Mert tuti, hogy nem fogok senkit úgy szeretni, ahogy őt.

Bocsi, hogy hosszú lett, és kicsit kusza is talán, de előre is Köszi, ha tudtok tanácsot adni.