5 év után már kiszeretett belőlem, azt mondja, hogy semmi probléma velem, csak már nem szerelemből szeret, ezért elhagyott. Azóta már mást szeret. De minden szerelem átalakul szeretetté, nem?

minden átalakul...és minden mulandó...tökéletlenek vagyunk...ezért mindig mindenki megbántunk.

az embereket ezért nem szabad szeretni....soha.

inkább szeressünk egy kutyát, vagy egy lajhárt, vagy egy hörcsögöt...azok nem csapnak be...de egy embert...????!!!

pfffffffffffffff

elhitetik veled, hogy szeretnek, aztán megrágnak és kiköpnek...és mehetsz utadra.

a szerelem az szerelem...megváltozik az agy biokémiai aktivitása és "megzavarodik" aztán ez növekszik, növekszik és növekszik, van akinél egész életében csak nő...és soha nem jön a szeretet, mert csak szerelmet érez.

aztán vannak akiknél a szerelem elmúlik, és átmegy ragaszkodásba, szeretetté...nehéz boncolni ezt a témát, mert minden ember máshogy működik, én szerelmes tudok lenni, és ha valakibe szerelmes vagyok akkor azt szeretem is. És ott van az, ha elmúlik a szerelem, akkor is szeretem és nem hagyom el, mert sokat jelent nekem és vigyázni, óvni, szeretném, mert szeretem, gondját viselni, megvédeni.

De ha lemondott rólad, akkor ő egy tipikus átlag ember, átlag érzésekkel, szerelmes volt, elmúlt, szeretett, elmúlt, teherré váltál számára, így elhagyott.

ha belegondolunk, ha valaha is szeretett volna, megtartotta volna veled a kapcsolatot....de így...csak a farka vezette szerintem.

Nem élte ki magát, és tudom nem vigasztal, de egyszer talán bánni fogja, hisz 5-év nem kevés...

Hajtja az ösztöne, de fiatal még nem élte ki magát...

Lehet később lapos kúszva vissza mászna, kérdés Te el tudnád ezt fogadni?