Furcsán viselkedik az exbarátnőm, miért csinálja ezt?

Néhány hónapja szakítottunk, ő hagyott el. A sztori az, hogy néhány évig együtt voltam egy lánnyal, és a szakítás után megmaradt egy bizalmi kapcsolat, mindent megbeszéltünk, meg több is volt, de az már régen, nekem lett az új barátnőm és neki is lett pasija, mindketten össze is költöztünk az új kapcsolatunkban. Utána már nem találkoztunk, csak neten beszéltünk. Barátnőm tudott arról, hogy beszélünk, nem hisztizett miatta, de mégsem bízott meg bennem teljesen, mert egyszer csak azzal fogadott, hogy elolvasta, miket beszélgettünk, és szakítani szeretne. Akkor elkövettem egy nagy hülyeséget is, mert netről egy férjes asszonnyal is leveleztem erotikus témákban, fantázia volt csak, nem feküdtem le vele. Az exnek pedig csak az emlékek miatt írtam, hogy dögös, és hogy a barátnőm sajnos visszafogott az ágyban, ami neki úgy eshetett le, hogy egyben rosszabb is. De tényleges megcsalás nem történt. Akkor még rábeszéltem, hogy maradjon velem, persze mondta, hogy építsem le mindkét csajt, meg ígérjem meg, hogy többé nem beszélek velük. Aztán valahogy ez a szokásunk az exemmel, hogy fantáziálgatunk meg felelevenítjük a régi szép időket, megmaradt, csak titkos formában, mert a barátnőm kiszagolta volna. Nem akartam bántani, sem elhagyni, mert szeretem most is, gondoltam, így nem bántom meg. Konkrét lépés sem történt persze, nem csaltam meg. Aztán úgy alakult, hogy lebuktam előtte, hogy még beszélek néha az exemmel, és akkor nagyon pipa volt, de két nap után úgy látszott, megenyhül. Egyszer csak kaptam egy levelet, hogy lebuktam, és benne az egyik e-mailem amit az exnek küldtem, nem a szalonképesebb formából, ráadásul ebben még nosztalgiázás is volt, nem csak erotikus téma. Aki küldte, az a barátnőm volt, és megnéztem az előzményeket: az exem küldte el neki, hogy miért, az most nem számít. Reméltem, hogy kibékülünk, mert ez nekem semmit nem jelentett, és mellette álltam, mert akkoriban küldték el a munkahelyéről, akkor megenyhült. Csak aztán összepakolt és elköltözött. Ennyit az előzményekről.

Eleinte tombolt, de most már nem. Ezerszer is át kellett rágni a témát, én pedig igyekeztem őszintén válaszolni, hogy mi volt ez, és hogy nekem ez nem jelentett semmit, hátha megnyugszik. Mondtam neki, hogy ő életem párja, és hogy komolyan tervezek vele, és soha többet nem csinálok ilyet. De semmi. Azt vettem észre, hogy a központi téma az ex lett, hogy mi volt akkor köztünk, meg mióta levelezgettünk, meg miért, amikor megtiltotta. Hogy ő miben volt jobb a barátnőmnél. Mondtam, hogy semmiben, sőt, azóta nem is kerestem az exet, mert teljesen leírta magát, hogy így kiadott a barátnőm előtt, ráadásul szerintem bosszúból. Hiába bizonygatom, hogy hülyeséget csináltam, már nem miattam tombol, megszállottan kérdezget az exről, hogy ő ebben és ebben jobb-e, elhordja mindennek, mondta, hogy gyűlöli, sőt még azt is, hogy van nála valami amivel ártani tud neki (tehát kutatott, nem is keveset). Miért rajta tölti ki a gyűlöletét? Miért nem hiszi el, hogy ő jobb az exnél? Még ha nem is bocsájt meg, ezt nem értem, miért csinálja ezt. Nem hiszem, hogy féltékeny és gyanakszik, mert sokszor ha keresem, nem veszi fel nekem a telefont, vagy simán megmondja, hogy most nincs kedve hozzám. Pedig nagyon sokat teszek, hogy újra bízzon bennem, most volt a születésnapja, ajándékkal vártam és nem is volt kiváncsi rá.