Hogy éreznétek magatokat ilyen esetben? (Minnél több választ várok)

Mondjuk úgy hogy egy ismerőséhez megy át a haverjaival. Nem vagyok féltékeny mert megbízok benne. Csak az bánt hogy én bármit letudok mondani az ő kedvéért és ő pedig nem. Erről van csak szó. Olyan nagy kérés volt tőlem az hogy hagyja ki ezt a bulit? Talán a legközelebbire én is eltudtam volna menni...

De az sem normális hogy nem tudja kivárni azt a napot majd mikor én is ott lehetek vele. De én tudjak várni arra hogy én lehessek egy rég volt osztálytárssal. Egyébként meg nem az én hibámból nem ment bulizni 2 hónapja.

Nem értem miért kell ilyeneket írni rám,tudtommal nem vagy fiú,nem vagy a barátom,nem bánthattalak meg. Akinek nem inge ne vegye magára. És én nem veszem. Megtehetném,mert miért is ne hogy most én is elkezdelek sértegetni. De van bennem annyi tartás hogy ne tegyem. Nem ismerlek,és ennyi. De ha te ismernél,persze szerencsére nem,biztosan átlátnád a helyzetet és másképp gondolkodnál nem úgy mint az imént. Lehet hogy nincs igazam sem ebben sem a maga a kérdésbeli dologban de nem is állítom hogy igazam lenne.