Miért rettenek meg, ha látom a lányon, hogy belém szeret? És komolyan gondolja?

Az első és eddigi egyetlen szerelem eléggé hullámzósan alakult részemről. Több év kellett míg túltettem magam rajta.

Azóta viszont azt veszem észre, hogy minden szuper és jó addig a pontig, amíg csak randizgatás/flörtölgetés/laza kapcsolat van.

De amint látom, hogy a lány már lépne magasabb szintre a kapcsolatot illetően egyszerűen megrettenek. És egy kicsit olyan, mintha kiábrándulnék(?) a lányból. Nem tudom hogy jó szót használok-e.

Tehát az az érzésem van, hogy milyen jó lenne kitörölni magam a memóriájából és tovább állni.

Miért van ez? Régebben komoly kapcsolatot kerestem. Amikor épp nincs lány az életemben akkor is komoly kapcsolatot szeretnék. De ha jön... akkor menekülőre fogom.

Nem értem saját magamat.