Mennyire van jelen a párkapcsolatban a "privát szféra"? Mennyire engeditek be az életetekbe a párotokat?

Jelszavakat nem adunk meg egymásnak, egyikünk sem kíváncsi a másik beszélgetéseire, egyebeire. De mondjuk megnézi előttem az üzeneteit meg én is az enyéimet ha úgy van, szóval nem is titkolgatunk direkt semmit...

Mindenféle témáról egész mondatokban, értelmesen beszélgetünk, mert egyikünk sem valami 60-as IQ-val rendelkező tuskó, veszekedni, dühöngeni nem szokásunk... Kellemetlennek meg nem érzek semmilyen témát, szerintem a barátom sem, általában mindketten jobban érezzük magunkat, miután átbeszéltünk valami esetleg kellemetlennek mondható témát. (Bár én közben is mert szeretek vele ilyesmikről is beszélgetni és örülök, hogy lehet.)

Nincsenek nagyon egyéb barátaink akikkel találkozni akarnánk, bár ő szokott nagyon ritkán összefutni 1-2 régi barátjával, aztán ennyi, én meg nem vagyok kíváncsi másokra, általában egyedül foglalom el magamat.

Családi összejöveteleken én magam sem veszek részt, a barátomat meg pláne nem hurcolom ilyenekre. Az övéire sem megyek és ő sem kéri, hogy menjek. Nem a családjával járok.

Ez egy nagyon jó kérdés, kíváncsi vagyok a válaszokra :)

Nálunk természetes, hogy tudjuk egymás jelszavát. A szexben a gyorsaság többször okozott problémát, ez egy férfinak kellemetlen, de megtudtuk beszélni. Megbeszéljük azt is, hogyha látunk egy jó csajt/pasit az utcán, hogy bejön-e a másiknak. Persze ilyenkor azért kicsit féltékeny vagyok :D de a barátok, haverok is vagyunk. Esetemben egyszer volt, hogy komolyan fellángoltam egy másik pasi iránt, azt is megbeszéltük, bár ez sok fájdalommal járt. Nincs olyan téma amiről nem tud a másik, az exeket is kitárgyaltuk. Általában külön bulizunk, mert távkapcsolatban élünk, emiatt sokszor van balhé, féltékenykedés. Családját utálom, eléggé flúgos egy alkoholista bagázs, de mindig ott vagyok a családi összejöveteleken. Nem azért mert kötelező, hanem a barátom szereti ha ott vagyok. Őt itthon imádják, tehát evidens, hogy ő is itt. Úgy érzem nincs olyan, amihez a másiknak nincs köze. 3 éve vagyunk egy pár. 21/L A párom 26 éves

Tiszteletben tartjuk egymás privát szféráját. Soha nem nyúlnék a Párom telefonjához, laptopjához, nem tudom a jelszavait, nem is érdekelnek és ez fordítva is így van.

Megbízom benne, ha nem így lenne, akkor nem élnék vele.

Féltékeny soha nem voltam se rá, se a korábban másra, viszont azt volt alkalmam megtapasztalni, hogy mit tesz egy kapcsolattal, ha valaki teljesen alaptalanul bizalmatlan és féltékeny, kicsit több a kontroll iránti igénye, mint amit én egészségesnek tartok, és fordítva ül a lovon, mert azt szeretné, hogy én bizonygassam, hogy igazat mondok, hűséges vagyok, tényleg azzal és ott töltöttem az estét, akivel és ahol, stb.

Ezt a játszmát akkor sem tudtam elfogadni, pedig nagyon szerettem azt a férfit. Miután kimerítettem minden olyan lehetőséget, ami az én mozgásteremen belül volt, kiléptem a kapcsolatból, és egy életre levontam a tanulságokat.

Beszélgetni bármiról tudunk, nincsenek tabu témák, max. érzékenyebb kérdések.

Dühöngeni nem szokott a Párom. Indulatos tud lenni néha, én meg alapvetően nyugodtabb természetű vagyok, és nem szeretem a feszültséget, ezért ha azt érzem, hogy a további vita már nem a harmónia irányába vinné a dolgokat, hanem tovább rontaná a helyzetet, akkor egyszerűen fogom magam, és elmegyek sétálni. Ez jól bevált azokra az esetekre, amikor azt érzem, hogy csak halljuk egymást, de nem meghallgatjuk.

"Van-e olyan téma, amiről jobb, ha nem tud a másik?"

Egy olyan érdeklődési köröm van, amit nagyon nem szívlel, és az ő kifejezett kérése, hogy ezt tartsam tiszteletben, és ne akarjak ezzel kapcsolatban információt megosztani vele.

A saját baráti körünkkel többnyire külön-külön programunk van, néha együtt is (főleg az enyémekkel, mert nekem a legközelebbi jó barátaim között kb. fele fele arányban vannak férfiak és nők, hamar megkedvelték a Páromat és megtalálták a közös hangot, mert nagyon jó a humora, ugyanúgy, mint nekik, van egy csomó közös témájuk, és ő is jó fejnek tartja a barátaimat.

Én az ő baráti társaságával jóval ritkábban megyek valahova, mert ők csupa pasi társaság, inkább sörözni járnak, és olyan dolgokról beszélgetnek, ami engem kevésbé érdekel.

A családi összejöveteleken nem kötelező, hanem szabadon választott ott lenni.

Zárkózott nem maradt egyáltalán, mindig is sokat beszélgettünk, és közel engedtük egymást magunkhoz minden értelemben.