Hazajön, nekem meg barátom van. Mit csináljak? Beszéljünk, vagy nézzem levegőnek?

Volt egy fiú, akibe nagyon szerelmes voltam már évek óta, szinte tökéletes volt... Együtt voltunk több, mint egy évet, rácáfolt arra, amit a szüleim gondoltam róla (nagyképű, elkényeztetett szépfiú, aki folyton bajba kerül) és minden rendben volt. Majd egy hülyeség miatt szakítottunk, ő pedig a világ másik végére költözött, az anyjához és kb. mindenki úgy gondolta, hogy miattam ment el. Nehéz volt az egész, mert én még mindig szerettem és vártam, hogy egyszer hátha bejön reggel az osztályba (osztálytársak voltunk előtte már 10 éve), vagy valami. De semmi. Néhányszor jött haza, de sosem akartam találkozni vele.

Lett egy barátom (a legjobb barátnőim unszolására), aki tényleg kedves, vicces, nem balhézós, udvarias és "szülők kedvence" típus, de én semmit nem érzek iránta... A volt barátom pedig hazajön végleg és fogalmam sincs, hogy most mit tegyek. Az egyik legjobb barátnőm azt mondja, hogy nehogy dobjam a barátomat, mert így legalább látni fogja, hogy továbbléptem és nem rá vártam. De igazából nem léptem tovább, ugyanúgy rágondolok egész nap. A másik barátnőm szerint jó lenne vele beszélgetni.

Nem tudom, mit csináljak... Itt hagyott, egy üzenetet sem írt az utóbbi hónapokban és