Szeretem, de csak mások előtt vagyunk együtt. Mit csináljak? Beszéljünk róla?

Hát pl. most elment a barátaival a Soundra és még tegnap este is írt, hogyha zavar, akkor hazajön, meg szóljak, ha van bármi baj. Nem értettem, miért csinálja, nem mondom meg neki, mikor kivel menjen.

Osztálykiránduláson is mellettem aludt és fogta a kezemet, de senki nem látta a takaró alatt.

Múltkor rossz kedvem volt és itt volt egész éjszaka, beszélgettünk, meg minden (az más kérdés, hogy hajnal 5-kor alig bírtam kicsempészni a házból).

Engedte, hogy próbáljam vezetni a kocsiját, pedig tudja, hogy biciklizni is alig tudok és béna vagyok mindenhez (mondjuk az autó automata váltós, szóval nem kellett sok ész hozzá). Viszont a legjobb barátjának alig akarta odaadni, akinek még jogsija is van és 14 éves koruk óta együtt motoroznak.

Végigszenvedte velem a moziban a Csillagainkban a hibát, hallgatta, ahogy még náluk is zokogtam, aztán még megnézettem vele a Szerelmünk lapjait és a Now is good-ot is (igen, egy éjszaka megnéztem a 3 legsírósabb filmet, vele).

Szóval inkább velem töltötte a szombat estéjét, romantikus filmeket nézve, amikkel amúgy szerintem maradandó emlékeket hagytam benne, mert azóta is emlegeti azt az estét.

Az elején még könnyűnek tűnt és mind a kettőnknek szüksége volt egy 'álkapcsolatra'. Aztán egy buli után mondta, hogy mekkora poén lenne, én pedig rávágtam, hogy próbáljuk meg, nézzük, meddig bírjuk.

Egy hétvége alatt kidolgoztunk mindent, utána már csak előadtuk a többiek előtt is.

Mondom, hogy fura néha.

Máskor meg ahogy nincsenek ott a többiek, úgy viselkedik, mintha idegenek lennénk.

Kézen fogva megyünk a kocsihoz, ahogy beszállunk, elengedi a kezem és mintha ott sem lennék...