Meddig játsszam a Jégkirálynőt? Ez nagyon kegyetlen volt?

Volt egy srác, aki hülyített, de én ezt nem vettem észre, mert lefoglalt az, hogy ő "Mr. Tökéletesség" és mekkora szerencsés vagyok, stb.

Ez tavaly volt, én januárban elutaztam, elég messzire, leginkább miatta, bár ezt senkinek nem ismertem be, ráfogtam, hogy nyelveket tanulok, világot látok, stb. Megváltoztam külsőleg és belsőleg is, nem az a visszahúzódó, csendes kislány vagyok, akit senki nem vesz észre (nem lettem ribi, még mindig ő az egyetlen, akivel csókolóztam, vagy bármi egyebet tettem). Csak változott a külsőm és magabiztosabb is lettem.

De hazajöttem és szeptemberben már itt folytatom a sulit, nem leszek magántanuló. A sráccal 3 hét alatt 4-szer találkoztam volna, de egyszer 'elfelejtettem' elmenni, kétszer pofátlanul sokat késtem és a legutolsó alkalommal kicsit tovább mentünk a csóknál és én többször is elélveztem, de utána csak simán eljöttem tőle és ott hagytam, csak úgy. Azóta hívogat, naponta többször, üzeneteket küld, sőt, még a legjobb barátja is írt...

Eddig játszottam az elérhetetlent, ha ugyanazon a szórakozóhelyen voltunk, alig beszéltem vele, szinte tudomást sem vettem róla, pedig folyamatosan meghívott mindenre, hazakísért többször is és már vagy hússzor meghallgattam, mennyire sajnálja, hogy akkor úgy kiakadtam rá és hogy elutaztam, meg hogy nem reagáltam az üzeneteire, nem vettem fel, ha keresett (olvasás nélkül töröltem minden üzenetét, nem érdekelt, mit akar mondani).

Még mindig vannak érzéseim iránta, bármennyire is nem akarom őket, de könyörgöm, 11 éves korom óta bele voltam zúgva, ez nem múlik el csak úgy... Kicsit bűntudatom van, hogy legutóbb úgy otthagytam, mert végül is tényleg tökéletes este volt...